Leltár
(Inventarium)
(részletek)
Roszog fülemben a sivatag, egy ló álmodik,
kilégzései megkönnyebbült sóhajok, állva
alvó állat, vagy hívjuk ragyogásnak
Vagy én lennék, aki vár, alszik,
netán legel, azt, hogy mondjuk, mikor a ló
egy sivatag, ami egy álom,
szalma talán az ágyam,
vagy kőnek, vagy homoknak hívjuk
Ki tudja, mit álmodnak a lovak,
hogy álmaik kígyóként sziszegnek-e
a homok alatt, ki tudja, pléd-e
a homok, fél-e a ló,
kapkod-e levegőért, zihál-e, ki tudja,
mit kezdenek a lovak a hátukra terített
plédekkel, sivatagokkal
Jobb az ilyesmiken nem gondolkodni
ennyit, mondta mindig anyám
*
Ott, mondta anyám,
és egy zöldellő országra mutatott,
zöldre, mint a szemhéj belseje, mint egy vaskos levél,
mint egy kötött mellény a cigarettaszagú szobában
Születésnapomra folyton
hülyeségeket kértem, isteneket,
portálokat, megszentelt kést, okos
és reszkető anyám magában könyörgött,
ordította a nevét, rágta a körmét, szemét, agyát
Ott, mondta, és szörtyögő
vörös vízre, kulcscsontokra,
hajfürtökre mutatott, a sivatagot
virágok borították, kövek
és testek hulltak az égből
Anyám nem bánta
a feldarabolt nőket,
a halál nagyon is élő hangját
Egy végtelenre nyíló ablakban
kellett kibírnom a némaságot, megtanulnom
odafigyelni, elképzeltem harcot,
jeges félelmet, elcsúfított arcokat
és egy párás, szomorú hangot, ahogy hasztalan
próbálja védeni magát, láttam sokakat elbukni
és összegömbölyödni, mint a bogarak
*
A medréből időnként kilépő folyó
a völgy tetején még aprócska pocsolyának
indult, a hatalmas, fehér hegycsúcsról
lassan görögtek belé a kövek,
görögtek le a házak felé, ahol anyám kinőtt cipőket,
ruhákat, szerelmeket, mintha tűzben állt volna minden
azon az éjszakán, mikor leszálltam a buszról, izzottak a kövek,
feketéllett a föld, és a kormos égbolton, mint szomorú sötét felhők,
vonultak az özvegyek szülővárosom felejtései fölött,
mert nem akarhatunk örökké emlékezni egy levágott kézre,
egy szétvert lábra, a legyekre egy sárgálló seb körül
vagy a házra, amibe visszatértem,
hogy buta kis bogárként
kinőjem végre
a régi sírást
arra gondoltam, hol lehet anyám,
és anyám mindenhol ott volt
VAJNA ÁDÁM FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2024/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szolláth Katalin grafikája.)
Hozzászólások