Túl a Dunán
Túl a Dunán és innen,
Budán, de mindkét parton,
amerre látok, minden
enyém, bár köztulajdon,
kint, előttem a földön
mintha az éj ömölne,
Fekete-erdőből a
még feketébb öbölbe,
talán a sötétséget
azért szabta az Isten,
hogy az izgága embert
álomba csöndesítse,
ha sötét, akkor fény is,
megvilágít, ha elfed,
de nem a sötét fénylik,
csupán a fénynek enged,
amott a Duna-parton
égről függő csillárok,
világos ablakomban,
nézi magát a város,
mint Kukoricza Jancsi,
a pusztán tüzet látott,
nézem a túlsó parti
szikrázó csillagtábort,
valaki súgja, Pista,
ki ne mozdulj a házból,
zsiványok fészekalja
minden sarok, sikátor.
Vénemberek vendégsége
Mikor megtudják, hogy baj van,
indulnak az aggastyánok,
szegény egyedül hagyottnak
varázsolnak társaságot,
szemükben a fény föléled,
vidáman köszöntik egymást,
bort hoznak, és feleségük
kezéből meleg pogácsát,
csak az udvarias frázist
meg ne ismételték volna,
hogy vagy?, és mindenkit elvisz
az áradó panasz sodra,
mindig akad szerencsétlen
valaki a társaságban,
hályog borult fél szemére,
kínozza csípőkopása,
vénemberesen időznek,
vendégségük torban végzi,
a halottal együtt élve,
aki épp lehetne ők is,
nem megy férjhez, nem is nősül,
aki már halálát várja,
a hiányzó társak nélkül
alig vannak valahányan,
eljött, aki jönni képes,
ahhoz, aki nem tud járni,
melyikük marad le végleg,
arra senki sem kíváncsi,
nem gondolja búcsúzásnál
a vendég, hogy vissza sem tér,
csak a ház, mint sötét raktár
visszhangzik még néhány lépést.
Különös felvétel
Ez a járóbot a betonnak döntve,
csak egy fénykép egy szerény síremlékről?
vagy a felvétel megszerkesztett ötlet,
hogy a néző meglátva eltűnődjön?
rejtélyes kompozíciónak higgye,
ott hagyta, aki hiányzik a képről?
valaki a fotó keretén kívül
épp az, aki a látványt képre vette,
vagy egy másik, aki talán el is tűnt,
járóbotja segítsége nélkül?
(Megjelent az Alföld 2024/11-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Láng Eszter munkája.)
Hozzászólások