Egy szép, új díjról
Kutya nehéz egy folyóirat élete.
És a kuratóriumé, a felelős kiadóé sem könnyebb.
Megkönnyebbülhet, ugyan, hogy az év végére megkapta az ígért, a járó, az érdemei miatt elnyert, a nagyvonalúan adott, az odavetett támogatásokat. (A megfelelő jelző mecénásonként, aláhúzandó.) Ám az esztendő utolsó napjaiban – a lap, a kiadó – emlékezni kényszerül az ínségesebb hónapokra, a csuklóztatásokra is. „De nem felejthető el az a megkönnyebbült rázkódás egy új […] csuklóson, ahol újólag jól meg lehetett kapaszkodnia a »fiatal sportolónak«; az a könnyű kis rázkódás, mely mégis avval emlékezetes, hogy nem akart véget érni.” (EP: TR)
A lap és a kiadó megemlegeti – olyankor valaki csuklik –, hogy félt, főképpen az idén. Noha: „Zenontól tudjuk, hogy pedig takaró mindig lesz. Ez a szocializmus lényege.” (EP: HK)
A lap és a kiadó nem feledheti, hogy aggodalomban élt. „Kutya nehéz úgy félni, ha nem tudom, mitől kell félnem, mert válogatás nélkül mindentől félek.” (EP: JK) Ki lehet-e fizetni a hűséges és a most hűvé váló szerzőket? Kaphatnak-e tiszteletdíjat a mindenkinél hűbb, hűebb (mint a kutya hinnél abban) szerkesztők? Támogatja-e bárki azt a tehetséggondozást, amelyet az Alföld Stúdió immár több mint öt és fél évtizede végez? „Nem könnyű az embert megfélemlíteni, de nem is nehéz, állandóan résen kell lenni, hogy meg vagyunk-e már félemlítve.” (EP: F)
Ám a félések közepett’ a debreceni Alföld menedék maradt. Amiként az éppen 350 évvel ezelőtti üldözötteknek, protestáns gályaraboknak asylum volt: Debrecen. Ez a máskülönben védtelen, hegyek, földrengések, tűzhányók nélküli pusztai város. „Köszönjük hát mindezt neked, te, ki ok, cél és menedék vagy a tévelygő alföldi férfiú horizontján…” – a vulkános részt kihagyom, nézzenek utána. (EP: EKF)
S mit tehet, „édes úr”, e „félés közben” (EP: KSzLB) s a félések ellen egy felelős kuratóriumi elnök? Alapít egy díjat. Egy olyan szimbolikus és vállaltan szubjektív elismerést, amelyet mostantól kezdve minden esztendő végén átad valakinek vagy valakiknek az Alföld az évi szerzői közül – amíg kuratóriumi elnök, amíg él, amíg lesz folyóirat, etc. (A megfelelő, utólag, aláhúzandó).
Az Alföld Alapítvány Kuratóriuma elnökének ajándékát 2025 adventjében – a díj indulásaként, egyszersmind mércéjeként – az Alföld és az Alföld online szerkesztősége kapja.
Az év szerkesztősége: Szirák Péter főszerkesztő, Áfra János, Fodor Péter, Herczeg Ákos, Lapis József, valamint Szirák Sára és Radnai Dániel Szabolcs szerkesztők. Ám minden sikeres szerkesztőség mögött áll „egy nő”. Nem, most azért ilyen jó a lap, mert „kettő”. (EP: EN) Kiegészítik egymást. Sáriné Nagy Magdolna és Herczeg-Szép Szilvia. Kitűnő szerkesztőségi titkárok. Hangozzék el nevük e fórumon is.
Az Alföld Alapítvány Kuratóriuma elnökének ajándéka az év (egyik) nagy alföldi bora. Nem nagyalföldi, hanem ménesi bor: Balla Géza Fekete leányka Sziklabora. Nagy bor. Szép bor. Mert Debrecenben és a keleti Alföldön, hagyományosan, ha jót akartak maguknak, érmelléki vagy arad-hegyaljai borokat ittak. És ma is jót akarunk magunknak. A Borhálóból vesszük: tanárok, irodalmárok alapították.
„Azt kéne megmondanom, mért szeretem az Alföldet.”
Esterházy Péter „Szép vagy etc., legalább nekem etc.” esszéjének (EP: SzNM) nyitómondata mottóként került Az év szerkesztősége – Az év alföldi bora 2025-ös ajándékcímkéjére. (Megalkotta: Mikáczó Kamilla grafikus.) Esterházy negyedszázada írta meg a lap (és a maga) ötvenéves születésnapján, 2000-ben. Most hetvenöt a lap, és ő is annyi (volna).
Én két ok miatt szeretem, de szeretem.
Voltaképpen már mindkettőt megmondtam.
Az egyik a boros igazság. Hogy az Alföld (mint egykor, s majd talán egyszer, Debrecen) úgy lokális, úgy regionális, úgy kárpát-medencei, s úgy nemzetközi – mind egyszerre –, mint Balla Géza bora.
A másik, hogy a szerkesztőség tagjai (print, online, nőtitkárok) az egész Alföld-családot összetartják. Fogják, a jövőben is, de most az elmúlt évről beszélek. Mert a „szerzői” „fontosak a számára”. Így dicséri a lapot Esterházy a már idézett Alföld-laudatiójában. Elolvasandó az egész, jelen írás is abból vette a címét, itt a szöveg: folyóiratunk közlésében,[1] majd kötetben is.[2]
Isten éltesse 2026-ban is az egész Szerkesztőséget, s minden hű, hűvé váló szerzőt, olvasót!*
Fazakas Gergely Tamás
elnök, Alföld Alapítvány Kuratóriuma
* A köszöntő (egy változata) elhangzott az Alföld évzáró alkalmán, 2025. december 19-én, a Piac utcai szerkesztőségben, nem messze Petőfi egykori hideg lakától.
A szöveg (többnyire jelölt) idézeteket tartalmaz (többnyire) Esterházy-írásokból.
A rövidítések feloldása:
EKF: Egy kékharisnya följegyzéseiből
EN: Egy nő
F: Függő
JK: Javított kiadás
HK: Hrabal könyve
KSzLB: Ki szavatol a lady biztonságáért?
SzNM: A szabadság nehéz mámora
TR: Termelési regény
A fotót Csabay-Tóth Bálint készítette.
Hozzászólások