Egy halálhírre
Folyton ráng az úszó. Harapnak a halak.
Halála napját az alkonyat összevérzi.
Merengek mindazon, mi utána maradt.
Ő az, ki a damilt botomról most letépi,
a mélyben tempózik tovább, értéktelen
emlékeim így lesznek tengermélyi kincsek,
s ahogy az elsüllyedt Nap kénytelen
felkelni valahol: virrasztókat melenget,
felveri azt, aki tovább aludna még,
elsüllyedt alkonyatként ő is kikelet lesz –
redőnyréseken át vetített utcakép
tűz szemedbe, s az ásításba belereszketsz.
Füredi alkony
Hirtelen alkonyat a semmi partján.
Nemlétben fürdőzők. Napszélvitorlák.
Gazdátlan étvágy egy lángossütőben.
Földelt érzelmi töltés kisülőben.
Egy álmot ítélhetsz most feledésre.
Sarki éj jön el. A stégről ne nézz le.
Visszavonulsz. Felrobbantott aranyhíd.
Agyaghadsereg lábdobaja hangzik.
(Megjelent az Alföld 2024/12-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Ulrich Gábor grafikája.)
Hozzászólások