2023. 05. 26.
Megosztottam egy cikket arról,
hogy az adat halandó.
A szintetizátoron találtam egy hangzást,
nem tudom, hogy kell elmenteni.
Köteleket húztam edzésen, súlyokat emeltem,
labdákat püföltem.
Felhívtam apa barátnőjét,
hogy átbeszéljük a kopjafaügyet.
Mártit apa kopjafáján fogjuk megemlíteni.
A Kása nevű fogja faragni, aki
apa nővérével járt iskolába.
Anya alapítványát is intézem.
Madárcsicsergés, zöld levelek mindenhol,
nem látni a nejlonzacskót,
amit még télen egy vihar fújt a fára,
vagy egy varjú vitte fel, mindenesetre
olyan magasan akadt bele egy ágba,
nincs esély leszedni onnan.
Most már minden évben,
amikor elvesztik leveleiket a fák,
örökre nézni fogom.
Vagyis ameddig élek.
Versvázlat, turné, képek, kacat
(1) Hosszú út B-vel, kocsival, több hónapra,
talán turné. Mikor elindultunk, még megvan
a Kert utcai ház, él apa. Útközben megtudjuk:
már halott. Haza kell mennünk, de akkor
valósággá válna. Viszont fáradtak
vagyunk. Nem voltunk ott, mikor megtörtént.
Később az Ady Endre 22-ben, a hentesnél
vagy unokatestvéremnél, egy híres kritikusnak
panaszkodom. Sírok. Nem tudom elképzelni,
ha hazamegyek, mi lesz. Az emlékét látom a fejemben,
élesen. (2) Nem ismerem fel a képeken.
Túl öregnek tűnik most. A nemléte:
mintha egy diktatúrában korlátoznák a kiutazást.
A lehetőséget, hogy felhívhassam,
találkozhassak vele. (3) Senki nem tudja,
mennyi érme található benne. Egyáltalán:
van-e benne pénz, vagy csak gombok, fogak,
zörgő kacat.
(Megjelent az Alföld 2025/1-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Árkossy István digitális grafikája.)
Hozzászólások