(Blue and Green)
Zöld
Kinyújtott üvegujjak lógnak lefelé. A fény alásiklik rajtuk, és egy zöld tócsába csöppen. A csillár tíz ujja egész álló nap csöpögteti a zöldet a márványra. A papagájok tollai – nyers rikoltásaik – a pálmafák levélpengéi – ugyancsak zöldek; zöld tűk sziporkáznak a napfényben. De a kemény üveg tovább csöpög a márványra; a sivatag homokja fölött tócsák lebegnek; rajtuk imbolygó tevék haladnak át; megtelepszenek a márványon a tócsák; sás szegélyezi, szittyó ülepíti őket; itt-ott fehér virágzás; fölötte béka ugrik; itt a csillagok fénye nem hasad meg éjjel. Jön az este, és a zöldet az árnyék elsöpri a kandallópárkány, az óceán felborzolt felszíne fölött. Egy hajó sincs; üres ég alatt ringanak a céltalan hullámok. Éjszaka van; a tűkből kék pacák csöpögnek; a zöld kihuny.
Kék
A tömpe orrú szörnyeteg kibukkan a felszínen, és tág orrlyukaiból két vízoszlopot spriccel ki, melyek, bár a közepük tűzfehér, rojtos, kék gyöngyszövetté porladnak szét. Irhája fekete vitorlavászon, kék vonások szegélyzik. Száján és orrlyukain keresztül szürcsölve szívja magába a vizet, melynek tömege lassan visszasüllyeszti, és a kék bezárul fölötte, átnedvesítve csiszolt kavicsszemeit. A partra vetve csak fekszik, bután, elnehezülten, száraz, kék pikkelyek peregnek le róla. Fémes kékségük foltot vet a tengerpart rozsdás vasaira. Kékek a ripityára tört evezőshajó bordái. Egy hullám fordul át a kék harangok között. De a katedrális különbözik, hideg, tömjénfüsttel teli, a madonnák fátylaitól halványkék.
RÉDER FERENC FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2024/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szolláth Katalin grafikája.)
Hozzászólások