Emlékezés Kiss Tamásra (1912–2003)
Az elmúlt bő két évtizedben sokféleképpen emlékeztünk meg Kiss Tamásról itt, a debreceni Gambrinus közben, az Alföld szerkesztőség egykori bejáratánál állított emléktábla alatt, Tamás bácsi Garai utcai lakóházánál, vagy a Debreceni Református Kollégiumban, a Fazekas és a Kossuth Gimnáziumban, valamint szülővárosában, Kisújszálláson, ahogyan írásban is több visszatekintés és elemzés látott napvilágot halála óta. Sokféleképpen emlékeztünk, mert a tisztelők, a család, a kollégák, a szerkesztőtársak és a tanítványok számára egyes alkalmakkor az artisztikus és doctus költő munkássága volt hangsúlyos, máskor az esszéista világos fogalmazásmódja, megint máskor az Alföld folyóiratnak nevet adó, s a pályakezdőkről gondoskodó lapszerkesztő-irodalomszervező derűje, a magyartanár szelídsége és bölcsessége, vagy éppen az egykori teológus, lelkész és valláspedagógus gondolkodásmódja.
Most, hogy Kiss Tamásra a kezdődő debreceni Könyvünnepen emlékezünk, a programsorozatot ihlető Térey János életművének csomópontjai is irányíthatják a figyelmünket. Jelesül az, hogy a város, Debrecen terekbe írt múltját és jelenét európai összefüggésben szükséges szemlélni és értelmezni, amiként irodalmát – s persze az egész magyar irodalmat – komparatív távlatból érdemes olvasni. Nem nehéz felismerni, hogy mindkettő jellemző volt Kiss Tamásra. Költőként, műfordítóként tágas poétikai horizontra emelte tekintetét, esszéistaként és szerkesztőként pedig úgy volt képes megszólítani Debrecennek az épületekben, tárgyakban és szellemiekben megőrzött emlékeit, hogy azokat kontextusaikban érzékelte.
Alma materéről, a Debreceni Református Kollégiumról szólva gyakorta fogalmazott úgy, hogy ez a 16. század második harmadában protestánssá lett iskola volt „az európai művelődés egyik hazai hídfőállása”.[1] Több írásában hangsúlyozta, hogy a Kollégiumban közép- és felsőfokon tanulók oktatási rendje, valamint az önnevelési modelljük, a cétus, vagyis a diákközösség szervezete az európai (német, svájci, holland és angol) protestáns egyetemek bursáinak mintájára formálódott meg. Kiss Tamás időnként azt is kiemelte, hogy „[a] mezővárossá fejlődő Debrecennek” gazdasági szempontból szintén „komoly törekvése volt az európai kapcsolatok ápolása”.[2] Egyik bírálatában szintén a „kálvinista Róma” „európai távlatba” helyezését, a „genfi párhuzam[ra], és benne az annyit vitatott Kálvin-kép[re]” figyelő szempontját dicsérte a recenzeált könyvben.[3] Az önéletrajzi jellegű megszólalásai, iskolai élményei, Debrecen-tapasztalatai is tágas történeti kontextust kaptak: „Az öreg Kollégiumnak abban a cétusszobájában foglaltam diákszállást, ahol egykor Csokonai lakott. Karnyújtásnyira volt tőlem a híres Bibliotéka, a Nagykönyvtár. […] Ide hazajött Európa. Éspedig nem fejedelmi és hercegi donációk révén. Ezeket a csodás illatú, aranyos sarkú könyveket peregrinus diákelődök lopták be mentéjük, tógájuk alatt a Habsburg-határzáron, szabadságuk kockáztatásával – Németföldről, Svájcból, Hollandiából, Angliából hazatérőben. Szinte még a testmelegük is érzett rajtuk. Ezen a kultúrán nőtt Maróthi György, Hatvani István, Fazekas Mihály, Csokonai, Kölcsey.”[4] A Debreceni kollégium és a magyar irodalom című reprezentatív kiállítást ismertető, hasonló című esszéjében a következőt írja a tárlóknak helyet adó könyvtárteremről: „Külön varázst ad e kiállításnak a fóliánsokkal kirakott és boltozott terem […] Félévezredes európai kultúra levegőjét szívjuk”.[5]
Kiss Tamás versesköteteit, visszaemlékezéseit olvasva szintén észrevehetjük – és a róla szóló írások egy részében is találunk erre utalásokat –, hogy a város és a régió költészetét, s az egész magyar irodalmat az európai líra nézőpontjából látta és láttatta. Sőt, A verseléstől a poézisig (1985) című esszéjében megvallotta: „nem Balassi, nem is Petőfi szerelmi lantja dobogtatta meg a szívemet először”, hanem Heine Buch der Liederje. A versalkotáshoz is a műfordítói tapasztalatain keresztül jutott el. Diákként, majd teológusként latinul és görögül, az élő nyelvek közül németül és franciául tanult meg alaposan, s örömmel vállalta az iskolai feladatul kapott fordításokat. Később pedig valamelyest az olaszt, az angolt és a románt, illetve a finnugor és a szláv nyelveket is elsajátította, és számos nyelvből fordítgatott is.[6] Egy vallomásában így fogalmaz: „Úgy emlékszem, hogy a verselés műhelytitkait is az európai líra eredetiben való olvasásából, szinte szótárazásából lestem el.”[7] Mindennek filológiai bizonyítéka, hogy Kiss Tamás első közleményei között, amelyeket 21 éves korában a debreceni teológus hallgatók lapja, a Közlöny 1933-as évfolyama publikált, az egyetlen saját vers mellett már két fordítás is napvilágot látott (Rilkétől, illetve Conrad Ferdinand-Meyertől).[8]
Csokonai Vitéz Mihályról, Fazekas Mihályról és másokról szóló irodalomtörténeti esszéiben gyakorta kiemelte a debreceni költők valós vagy csupán könyvekből szerzett európai tapasztalatait, lírájuk külföldi mintáit, világirodalmi forrásait, valamint azt, hogy például Csokonai miképpen „hangolta a magyar lélek hangjait a korabeli »csinos Európára«”.[9] Addig ment el, hogy kijelentette: Csokonai „neve egyszerre jelenti Debrecent és Európát”.[10]
Kiss Tamás jórészt szellemileg, olvasmányai alapján alkotta meg ezt az Európát már az 1930-as, 40-es években, s majd a kommunista diktatúra szorításában. Csupán későn, a ’60-as évektől kezdve, és akkor is csak rövidebb utazásokon ismerte meg tapasztalatból.[11] Azonban e debreceni költőt és szerkesztőt – és egyszersmind Kiss Tamás városának kultúráját – még efféle, áttételes formában is kevéssé ismerte meg a vágyott Európa. Hiszen talán nem tettek, nem tettünk eleget azért, hogy Debrecen múltja, sajátossága – a hazai, esetleg a kárpát-medencei magyarok közösségén túl – nagyobb távolságokból is látható legyen. És szintén nem tettünk eleget azért, hogy Kiss Tamás versei, esszéi idegen nyelveken is olvashatók legyenek. Kevés munkájának adatott meg ez. De hadd tegyem hozzá, hogy csak a közvetlen fordítások ritkák. Ugyanis egyes versei megzenésítve, fia, Kobzos Kiss Tamás hangján, hangszerein kísérve, magyarul ugyan, de többször felhangzottak európai, amerikai, sőt, számos alkalommal japán koncerttermekben is.
Zárásképpen hadd emlékezzem meg egy efféle alkalomról most, amikor a konzseniális megzenésítő, Kobzos Kiss Tamás (1950–2015) születésének 75., és egyben halálának a 10. évfordulóját is meg kellett volna ülnünk idén. Legközelebb talán egy új emléktáblánál tesszük meg a Garai utcai háznál, Édesapja márványtáblájának közelében.
2003 márciusát írtuk, vagyis még éppen Tamás bácsi életében történt, hogy Kobzos Kiss Tamást az oxfordi Hungarian Society hívta meg egy estre. Felkérték, hogy a zömében angolul beszélő, noha részben magyar felmenőkkel rendelkező közönségnek adjon elő historikus hangszeren régi protestáns énekeket, Szenci Molnár-, Csokonai-, Petőfi-, illetve Kiss Tamás-versmegzenésítéseket. Mivel doktoranduszként akkoriban éppen ott voltam ösztöndíjas, a társaság kérésére nekem adatott meg, hogy bevezethettem az alkalmat, bemutathattam az ifjabb Tamást. Az est egyik legszebb pillanata az volt, amikor édesapja nagy versét, az 1975. szeptemberi Alföldben közölt Bolond Istók tűnődését énekelte el, természetesen magyarul, ám a darab előtt röviden beszélt angolul Debrecenről, a Kollégiumról, a Hortobágyról és a költő Kiss Tamásról.
Ott, Oxfordban (melynek egyetemét a régi debreceni református peregrinus diákok is gyakran látogatták) hangzottak el hangszerkísérettel azok az általunk jól ismert kisstamási sorok, amelyek a Kollégiumról, a könyvtárról szólnak, abban a beszédmódban, hasonló fordulattal, ahogyan azt a már idézett vallomásaiban is olvashattuk:
Osztogatta kincsét a
híres Bibliotéka,
kibe négy század óta
hazatért Európa.[12]
Kobzos Kiss hangján szintén elhangzottak a versnek a hortobágyi exiliumra (Bolond Istók finom iróniával elbeszélt kivonulására) vonatkozó sorai:
Bámulnak majd a népek,
ha délibábra lépek,
és megszólalok dánul,
angolul, franciául.[13]
Ha ugyan nem fordításban, csupán angol nyelvű bevezetéssel, ám Kiss Tamás verse azért 2003 tavaszán nagyrészt angol közönség előtt szólalt meg. Az oxfordi ünnepséget a 16. század elején alapított Corpus Christi College gyönyörű kápolnájában rendezték, ahol a Bolond Istók tűnődését hallgatva eszembe juthattak Kiss Tamás esszéinek vonatkozó passzusai (és fiával fel is idéztük ezeket), amelyek Debrecenre és a Református Kollégiumra a nyugat-európai protestantizmus szellemi horizontja felől tekintenek. Ilyen, egyebek mellett, az Európa légkörében című vallomás, amelyet Kiss Tamás eredetileg előadásként mondott el a Debreceni Református Kollégium Baráti Körének elnökeként 1994-ben: saját élettörténetét, az intézményhez fűződő viszonyát mesélve el. Ez mutatja meg talán legpontosabban azt a sajátos városszemléletét és kollégiumszeretetét, amely mindig nagy összefüggésben láttatta Debrecent és ősi iskoláját: „A Kollégium zárt négyszöge nekem a szabadság levegőjét sugallta. Az európai protestantizmus szolidaritását éreztem egy Trianonnal szétszaggatott országban. Ha valahonnét felhangzott egy zsoltárének, az Európát-járó Szenczi Molnár képe jelent meg előttem. A város mindig is nyitott volt, komoly törekvése volt az Európa-járás. Polgárságát erős szálak fűzték az európai piacokhoz. […] A debreceni Anyaiskolát […] kifejezetten a skót »kalidzsok« öccsének éreztem, hisz épületének négyszöge megfelel az angol mintájú kollégiumok építészeti jellegének.”[14]
Jó volt erre a Debreceni Kollégiumra gondolni 2003-ban, az oxfordi, szintén négyszögletű Corpus Christi College-ban, Kobzos Kiss Tamást hallgatva. Ahogyan szintén fontosnak vélhetjük ezt a vallomást ma is, amikor vannak, akik szembefordulnak a Kiss Tamás által követendőnek vélt „nyugati, európai mintá[kkal]”, s más irányban kezdenek orientálódni. Azonban innen, az Alföldről nézve (és az Alföld szerkesztősége mellől) úgy látszik, hogy az orientáció tekintetében is annak a költőnek-mesternek, Debrecen díszpolgárának a bölcsességéből érdemes tanulni, aki a már citált esszéjét ekképpen summázta: „Az európaiságnak sok színe van: a miénk sok más jegye mellett vallásetikai töltetű. Innét, hogy a debreceniség közismerten puritán, protestáns szellemiségű. […] Maradjunk Európa légkörében, a hívő protestáns hagyományok mai alkalmazásának módszerében. Ez a mi valónk, és legyen ez a mi másságunk is.”[15]
A 2025. szeptember 5-én elhangzott ünnepi beszéd szerkesztett, bővített, jegyzetekkel ellátott szövege.
[1] Kiss Tamás, Debrecen, „az mezőben épült, erős erődítés nélkül való város” (1993) = Uő, Tájaink légkörében,szerk. Rideg István, Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2002, 69–71, az idézet: 69.
[2] Kiss Tamás, Debrecen, „az mezőben épült, erős erődítés nélkül való város” (1994) = Uő, Tájaink légkörében,59–61, az idézet: 59. – Hasonló gondolatmenetek olvashatók még: Uő, A bagolyvár és lakói, Móra, Budapest, 1983, 11;Uő, Erőd a kősziklán: 450 éves a Debreceni Kollégium (1988) = Uő, Arcok és emlékek,Piremon, Debrecen, 1990, 281.
[3] Kiss Tamás, A „kálvinista Rómától” a szolgáló egyházig: Mocsár Gábor Délibábjaim városa c. könyve egy fejezetéről (1982) = Uő, Arcok és emlékek, 228.
[4] Kiss Tamás, A főnix szárnya alatt: Válaszok Laczkó András kérdéseire = Uő, A főnix szárnya alatt, Szépirodalmi, Budapest, 1985, 245–246.
[5] Kiss Tamás, A Debreceni kollégium és a magyar irodalom (1988?) = Uő, Arcok és emlékek, 215–216. – Lásd még: „A Kollégiumnak messze földön híres könyvtára volt, a kor tudományosságának, európai érdeklődésének máig hű tükre […]” Kiss, Debrecen (1993),71.
[6] Kiss Tamás, A verseléstől a poézisig (1985) = Uő, Arcok és emlékek, 19–22, az idézet: 20. – A műfordításokról lásd Bakó Endre, Kiss Tamás, Balassi, Budapest, 1992 (Kortársaink), 18, 24, 52, 56, 163. – Lásd még: A vers: varázslat: Tál Gizella interjúja, Jászkunságban születtem (2000) = Kiss, Tájaink légkörében, 170.
[7] Kiss Tamás, Rejtett évgyűrűk (1987) = Uő, Arcok és emlékek, 257.
[8] Bakó, Kiss Tamás, 14.
[9] Az idézet: Kiss Tamás, Csokonai két évszázada (1973) = Uő, Árkádiában éltünk, Szépirodalmi, Budapest, 1975, 5; lásd még Uő, Fazekas Mihály (1958) = Uő, Arcok és emlékek, 73, 78; Uő, A bagolyvár, 16–18.
[10] Kiss, Debrecen (1994), 63. – Egészen más összefüggésben is elő-előkerül gondolkodásában ez a szempont. Például amikor a Kollégium Tanítóképző Intézetének (néhány évig Kiss Tamás munkahelyének) legendás kórusvezetője, Csenki Imre 75 éves lett, akkor a róla írt köszöntésében így idézte fel az első alkalom emlékét, amikor a ’40-es évek végén a mestert egy debreceni kóruspróbán látta: „Igézve álltam: boldog századokat, messzi földrészeket, Európát éreztem kinyílni magam előtt”. Uő, Csenki Imre hetvenöt éves (1987) = Uő, Arcok és emlékek,196.
[11] Bakó, Kiss Tamás, 80–81.
[12] Kiss Tamás, Bolond Istók tűnődése (1975) = Uő, Árnyékos út, szerk. Aczél Géza, Csokonai, Debrecen, 1997, 173.– Vö. például Kiss Tamás fentebb már hivatkozott, szintén 1975-ös interjújának szövegével: „Karnyújtásnyira volt tőlem a híres Bibliotéka, a Nagykönyvtár. […] Ide hazajött Európa.” Kiss, A főnix szárnya alatt, 245–246.
[13] Kiss, Bolond Istók tűnődése, 174.
[14] Kiss Tamás, Európa légkörében (1994) = Uő, Tájaink légkörében, 77. (Kiemelés tőlem.) – Lásd még a hasonló megfogalmazást a Debrecen „az mezőben épült, erős kerítés nélkül való város” című cikk már hivatkozott két változatában (az 1993-as magyar, az 1994-es angol kiadásra készült): Uő, Tájaink légkörében, 60, illetve 70.
[15] Kiss, Európa légkörében, 77, 80. (Kiemelés tőlem.)
Hozzászólások