Arisztotelész anyósa
Arisztotelész anyósa nem
létezik, éppen ezért Arisz-
totelész nem foglalkozik az
anyósával, mivel Arisztote-
lész szerint a filozófia csak
és kizárólag a létezőkkel
foglalkozó tudomány, Arisz-
totelész anyósa pedig nem
létezik, Arisztotelész leve-
let sem ír az anyósának,
Drága Mama, a létezés és
a nem létezés között a ne-
vek, a név fölött egy másik
név lebeg, csók, Arisztotelész.
*
Barátai szerint meglehe-
tősen jó nő volt Arisztote-
lész anyósa, egyesek csak
és kizárólag azért barát-
koztak a filozófussal, mert
az anyag és a forma meg-
felelő arányban találkozott
a nőben, aki az anyósa volt,
Drága Mama, ha lett volna
lánya, írta Arisztotelész
a valóság porába, jön majd
utánam egy héber filozófus,
tanítani fogja a test feltá-
madását, amíg meg nem ölik.
*
Cinegék énekét hallgatja
Arisztotelész anyósa,
a cinegék éneke szép,
Arisztotelész feleségét
lenyűgözi a létezés
és a nem létezés közti kevés
különbség, a rabszolgáknak
szól, készítsetek ebédet, jól
oda kell figyelni mindenre.
*
Drezdában nem járt még soha
Arisztotelész anyósa,
minden versem második sora
ő, a nő, a nem létező,
Drága Mama, ha lett volna
egy lánya, aki megcsalta
volna a valósággal a
képzeletet, néma héber
szűz szunnyad karján gyerekkel.
*
Egyáltalán nem fontos semmi,
az örökkévalóság el fog
múlni, de az óra pontosan
jár, elrepül egy fehér madár,
Arisztotelész anyósa nem
gondolkodik, tehát nincs vele
gondja a filozófusnak, mert
az esztétika az etika
narancssárga metaforája.
*
Filozófiai szempontból tán
Arisztotelész anyósa is lány,
aztán a versemet megírta más,
a torlódás és a törlődés ás,
Arisztotelész anyósa lánya
esküvője napján lett anyósa
a filozófusnak, aki látta
Diogenész kezében a lámpa
fényét felvillanni, Drága Mama,
az ember neve az ember maga.
*
Görög volt Platón, görög volt
Arisztotelész anyósa
is, amennyiben létezett,
el fog múlni az örökké-
valóság, lehettem volna
mondat ott, ahol lehettek
volna mondatok, elmúlik
a görög nyelv és a görög
nyelv görög nyelvtana, Drága
Mama, a lélek a forma.
*
Hajnalban Arisztotelész
anyósa halhatatlan, hal
úszik az álom vizében,
alkonyatkor a halandó
a lélekhez fohászkodik,
semmit nem tudunk, fájdalom
szúrja át a bőr illatát,
ha névtelen a név neve,
nem hagy nyomot a dolgokon.
*
Illetlenség volna persze
a bátortalanok mersze
iránt érdeklődni este,
Arisztotelész anyósa
nem lehettem volna soha,
mert én csupán egy ostoba
nem létezőként létezem,
éppen erről szól a versem,
gondolkodom, tehát végem.
(Megjelent az Alföld 2025/1-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Árkossy István digitális grafikája.)
Hozzászólások