Közelítések két sor álomhoz
szerelemtől ittasan
vonatra szállnak
behunyt szemmel is látják egymást
jegyüket nem kéri a kalauz
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
halomsírjaik alól
napfényre kászálódnak a hajléktalanok
megkóstolják a másik borát
jobb időkön révedeznek
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
messzire hangzik vihogásuk
hirdetni kell a jókedvet
kissé becsíptek az asszonyok
aztán elnémítja őket a magány
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
nincs több injekció
kicserélik emlékeiket
nagyokat nyögve
feltornyozzák párnájukat
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
testük csak finoman súrlódik
míg kitapogatják ülőhelyüket
egymás felé fordulnak
de nem láthatják milyen szépek
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
alaposan betintázva
kikérik az utolsó kört
elrendezték a világ dolgait
mára kimerült bölcsességük
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
a járdaszigetre telepednek
törökülésben lázadva
lehajtott fejjel
várakoznak a kamaszlányok
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
elvánszorognak a padig
leroskadva összenevetnek
hihetetlen ez a vénség
ahogyan enyhül a fájdalom
akárha egy sziklának vetnék hátukat
s hallgatnák a tengert
(Megjelent az Alföld 2025/2-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, B. Nagy Gabriella linómetszete.)
Hozzászólások