Argosz ugat távolról
(köpeny)
ott laknak a mozdulatai egy köpeny ujjában lebbenésében ráncaiban gombjai között ismerősek gyorsak és máshonnan kölcsönzöttek
pontosan ismételd a mozdulatot mordul rá tízévesen vasreszelékek között a mester volt focista aki diótörő-reszelésbe avatja be épp a tanítványokat a rozsdás fém felületén sima fénylő rétegek nyílnak fel vaspor hull a lábak elé
lopódzni egy folyóparti lépcsőn ahol később rácsok újonnan nőtt kerítések jelzik a magántulajdon érkezését mintha titkos útvonalon járna s mégis más amikor valaki azt hiheti lépcsőkről: az én lépcsőm mint rég a csupán őrzésére rendeltetett pislákoló figyelemből
elrejtőzik ráncok mélyébe a csiszolt gombok csontanyagába helyet engednek neki a fészkelődő időmolekulák
(bárd)
megszámozva hevertek egy asztalon az ócskapiacon nem volt köztük két egyforma méretre s formára sem
egy lendítést egy koppanást próbáltam mindhez rendelni vagy egy nevet ahhoz ahogy széthasítja azt mi alákerül
elképzeltem hogy a számok ugyanezt jelentik valaki fejében azt hogy nincs két koppanás mi egyforma nincs két ugyanolyan hasadás nincs két ugyanolyan halál
az árus arca szürke volt borostás hideg volt szemében felfénylett az alkohol s a megnevezés reménytelen vágya
(gyengéd)
túlgondolkodni a kerítésen túl a falon mindig átlépve a szükségszerűség határait egy lépéssel előbbre tartva saját történetedben
összekuszált életvonalakat találsz gazdátlanul maradt elhanyagolt romos tenyerekben így feltételezed mindenesetre
szimmetrikus épületbe lépsz be itt mindenből mindenkiből kettő van pincédbe indulsz padlásodra nem vagy egyedül egy pillanatra sem
gyengéd az hogy átlátni uralni próbálsz minden tükröződést minden szimmetriát minden szétkanyargó lépcsőt azt feltételezve építette őket valaki nem hiszel a vadon lépcsőiben akik halkan fenyegetően gyűlnek most köréd
(nagyképű)
uralni a síkságot akár egy sínpár amely elölről hátrafelé halad ha tekinteteddel követed őt
természetesnek venni a zajos lépcsőket és lifteket melyek tíz év sem telik bele üresek lesznek használaton kívüliek
uralni a mozdulatokat melyekben ujjak tenyerek derekak lábak rendeződnek biztos rendbe mielőtt még repedések kopások hézagok nyílnának bennük közöttük
meglátni a sínpárban az élettelent a tekintetnélküliséget azt ahol már nincs iránya sem sűrűsödése
(üszkösödő)
nem lánggal ég csak könnyű észrevétlen füstje van de mégis halhatatlan mondják róla
mint amikor papírra írt szavak semmisülnek meg beljebb kúszik a barnult szegély s kételkedsz ott voltak-e valaha ott lehettek-e
a függöny most erősebb fényeket enged be minden ablakon az éjszakai villódzás derengés pengeéleket kapott
barlangrendszer épül minden kiégett beomló világ helyén évek telnek el vagy még több kanyart vevő idő amíg újra eligazodnak benne a lakók
(Megjelent az Alföld 2018/5. számában.)
Borítókép: A tehénné változtatott Ió és Argosz alakja egy görög amforán (Kr. e. 540-530.) Forrás: Wikimedia Commons
Hozzászólások