Kedves Rrosé Selavy,
láttam a madárkalitkás asszamblázst,
először összezavarodtam, miért
vannak ezek a tárgyak bezárva, olyan
mintha egy tüsszentést tartanál vissza.
A kávékavargatás meg a kockacukor
jutott eszembe, a Nosztalgia asztalánál.
A márványkockák a rácsok
mögött hasonlítanak rám, boldog
queensi otthonomra, testvéremmel és
anyámmal összezárva. Nem tudom,
most nőnek vagy férfinek érzed magad,
de vége a háborúnak.
Nekem nincs doppelgängerem, aki megengedné
a női ruhák viselését, viszont elmentem egy
kabaréba, és láttam Zdeňka Koubkovát.
A kurátor vitt el, azt hazudta, tüllruhás táncosok
lesznek, de amikor észrevettem a bajszos
fiatalembert, a néhai világbajnok futót
balett-táncosnőnek öltözve, eltakartam
a szemem. Néha kilestem, akkor tűnt fel,
kilátszik az alfele, és nem is férfi, bár heréi
voltak, de fölöttük csak egy szőrös mélyedés.
Akkor rád gondoltam,
kedves Rrosé. Vagy Eros? Vagy Marcel?
Joseph Cornell
NYC, 3708 Utopia Parkway
Kedves Joseph Cornell,
mindig is értékeltem, ahogyan dédelgetni
tudod a mindenkori tárgyaidat,
legyen szó akár rólam is.
Nem tudom, mi igaz a leveleidből,
nem is izgat, mert az álhírek vezetik
a népszerűségi listát.
Egyszer Monte-Carlo boszorkánya azt jósolta,
egy meztelen nővel sakkozom majd
egy kiállításomon, azóta üldöz az ötlet.
Csak néha vagyok nő, és nem sakkozom
meztelen magammal. Gyakran eszembe
jut az alsónemű nélkül táncoló hermafrodita
abban a brooklyni bárban, akiről te is írtál
és egy német magasugró, Dora Ratjen.
Őt eltiltották, mikor kiderült,
elefántot hord a szoknyája alatt.
Leni Riefenstahl filmjében is szerepelt,
de attól kifordul a gyomrom. Gretel Bergmann
nincs a felvételeken. A legjobb volt,
zsidóként mégse indulhatott az olimpián,
a megaláztatások elől New Yorkba menekült.
Tudom, az égitestek jobban érdekelnek,
mégis bedobozolhatnád a két magasugró csillagát.
Selavy,
Marcel Rrosé Duchamp
(Megjelentek az Alföld 2019. áprilisi számában.)
Borítókép: Joseph Cornell A Pantry Ballett című alkotása (forrás: Flickr)
Hozzászólások