Lipták Ildikó: Csak neked akartunk jót; Jásdi Juli rajzaival
A kabátunkra nem igazán szoktunk nagy figyelmet fordítani, egészen addig, amíg egyszer csak el nem tűnik. Lipták Ildikó ifjúsági regényében ez a mozzanat indítja el a cselekményt. A könyv főhősével, Lillával könnyen tudunk azonosulni, a történet ugyanis E/1-ben íródott, ez pedig azt a hatást kelti az olvasás során, hogy akár a mi hétköznapjainkról is szólhatna. Az írónő belülről formálja meg a főhősét, hiszen a történet során végig Lilla perspektíváján keresztül látjuk az eseményeket.
A Csak neked akartunk jót Lilla felnőtté válásáról szól, olvasóként figyelemmel követhetjük, ahogyan az önbizalomhiányos tinédzser magabiztos fiatal felnőtté fejlődik a történet során. Természetesen az út nem egyszerű, konfliktusba kerül édesanyjával, nevelőapjával és a barátnőivel is. Számomra az anya–lánya kapcsolat volt a regény legszívszorítóbb szála, a köztük lévő kommunikációhiány olyan jelenség, amelyet bizonyára a legtöbb család átélt. „Amikor kicsi voltam, olyan sokszor volt csönd a lakásban, hogy mindig ki kellett találnom valamit, ami bent, a fejemben megtörte az ordító némaságot.” Bár Lilla fizikailag nem volt magára hagyva, lelkileg mégis magányosan nőtt fel, az édesanyjával való párbeszédeket saját gondolatai helyettesítették.
Az anya–lánya kapcsolat meggyengítéséhez nagymértékben hozzájárul a nevelőapa, Zsolti jelenléte is, aki egyértelműen a családfő, hiszen mindenben az ő akarata érvényesül. A védelmező apatípus ellentétét jeleníti meg a történetben: ő az, aki generálja a konfliktusokat, ezáltal hozzájárulva a nyugodt családi légkör felbomlásához. Lilla kabátja az iskolában tűnik el, azonban Zsolti ezt nem hiszi el, mint ahogyan azt sem, hogy a lány a tanárnőjétől kap egy újat. Olvasóként egyáltalán nem meglepő, hogy a regényben őt tartjuk a negatív szereplőnek, Lilla ugyanis állandóan fél tőle, és a lánnyal való azonosulás következtében az ő nézőpontja kerül közelebb hozzánk. Zsolti agresszív természete, gyanakvó magatartása még Lilla édesanyját is arra készteti, hogy vitahelyzetben ne a gyermeke mellett álljon ki. Ilyen környezetben Lilla otthon nem érzi jól magát, hiszen nem kapja meg azt a törődést és szeretetet, amelyre szüksége lenne.
A regény címe talán a legikonikusabb mondatok egyike, amelyet a felnőttek szoktak mondani a gyermekeknek és a tinédzsereknek, amikor elhallgatnak valamit előlük, vagy éppenséggel elrontanak valamit. Számomra mentegetőzésnek hat, amely azt az attitűdöt közvetíti, hogy a felnőttek mindig mindent jobban tudnak a gyerekeiknél. Az író, Lipták Ildikó azonban nem tipikusan szövi bele a történetbe ezt a gondolatot: nem felnőtt szájából hangzik el, hanem Lilla osztálytársnőitől, ezáltal pedig bevezeti a regénybe az iskolai kiközösítés és az igaz barátság témaköreit is.
A kabát rejtélyére is fény derül: Lilla barátnői, Kinga és Tündi rejtették el, mert fel akarták gyújtani, ugyanis szerintük borzalmasan néz ki. Annak érdekében, hogy Lilla ne haragudjon meg rájuk, használják a „csak neked akartunk jót” kifogást, és ekkor jön el az a pontja a történetnek, amikor a főszereplő kiáll önmagáért, és a saját belátása szerint mer cselekedni: megharagszik, majd a maga módján bosszút áll az őt ért sérelmek miatt. Számára a kabát nem csupán egy ruhadarab, hanem egy megbecsült tárgy, amelyet nevelőapjától kapott. Lilla érettebb gondolkodású kortársainál, nagyon is értékel mindent, ugyanis tudja, hogy az otthoni anyagi helyzet miatt nem engedhetnek meg maguknak bármit.
Mind az iskolában, mind otthon Lilla szinte teljes mértékben magára van utalva, így kénytelen a megszokottnál hamarabb felnőni. A regény elején még egy megszeppent, félős kislányt láthatunk, ám a történet során felfedezi a magában rejlő adottságokat. Ezek felismerésében a magyartanár és a tornatanár segít neki, hiszen szavalóversenyre küldik (amelyet meg is nyer), illetve beveszik az iskolai röplabdacsapatba. A történet ezen a ponton is eltér a sematikus ábrázolástól, hiszen nem az édesanyja vagy a nevelőapja bátorítják őt, hanem a tanárai. Az iskolai sikereknek köszönhetően Lilla egyre bátrabbá és magabiztosabbá válik, kiállva a saját véleménye mellett a barátnőivel szemben.
Annak következtében, hogy Lillát kiközösítik a barátai az iskolában, egyre gyakrabban kezdi láthatatlannak érezni magát, sokszor azon tűnődve, hogy vajon milyen lenne, ha ő nem létezne. Bár a tinédzserkor egyik sajátos velejárója a lázadási vágy kifejezése, Lipták Ildikó regényében Lillát olyan sérelmek érik, amelyek mintha a legtágabban, a világgal és a létezéssel állítanák őt szembe.
A kétkötetes író Csak neked akartunk jót című ifjúsági regénye felnőttek számára is élvezhető lehet, hiszen olyan fontos témákat jár körül, mint a gyermek–szülő és tanár–diák viszonyok, iskolai barátságok és kiközösítés, önismeret, valamint az akadályok leküzdésének nehézségei. Mindezekről a nehéz kérdésekről egyszerűen és könnyedén ír, így nem válik didaktikus jellegűvé. A történet olvasása közben jöttem rá, hogy néha a legegyszerűbb mondatokkal lehet kimondani a leglényegesebb gondolatokat. „Anyu szeret engem, én szeretem őt, de valójában nincs is más választásunk.” Ez tökéletes példája annak, hogy egyetlen mondattal hogyan lehet megragadni egy emberi kapcsolatot, anélkül, hogy ezt részletezné vagy elkezdené körülírni. Ezáltal pedig számomra még súlyosabbá válik a jelentése.
Lilla és családja az átlagosnál rosszabb anyagi helyzetben élnek, Lipták ezt is letisztultan fogalmazza meg, ellentétbe állítva az otthonukat Zsolti testvérének, Nusinak a lakásával: „Amikor hazaérünk, a lakásunkat még annál is sokkal rosszabbnak látom, mint amilyennek a mindennapokban szoktam.” E mondat ráébresztett arra, hogy ez is egyik oka Lilla érettségének, hiszen így megtanulja értékelni a dolgait, útja nem arra vezet, hogy elkényeztetett tinédzserré váljon, válhasson. A Nusinál töltött hétvége a főhős számára olyan, mintha egy teljesen más univerzumban kirándulna, félénksége és szerénysége többször is megnyilvánul, például amikor inkább az ujjaival mossa meg a fogait, mint hogy fogkefét kérjen. Lilla nem érzi otthon magát a számára modern lakásban, hiszen nincs hozzászokva ehhez. Ekként megjelenik tehát az otthon kérdése is, amelyet Lilla a lehető leggyermekibb gondolkodásmóddal válaszol meg: számára mindig az a „haza”, ahová épp hazamegy. Ha épp táborban van, akkor a sátor, egyébként pedig Zsolti háza. Lipták nem fűz ehhez magyarázatot, csupán hagyja a tizennégy éves lány fejtegetéseit érvényesülni. Bár ugyanazzal a szóval magyarázza meg a fogalmat, mégis egyszerűségének köszönhetően érthetővé válik, pozitív és negatív érzéseket egyszerre adva át egyetlen mondatban.
Ahogy a szövegpéldák is bizonyítják, a mű nyelvezete nem azáltal kívánja megszólítani az olvasóit, hogy szlenget vagy rövidítéseket használ. Az egyszerűségnek köszönhetően olvasmányossá és élvezhetővé válik, nem kelt irodalmias vagy filozofikus hatást. A párbeszédek dinamikussá teszik a szöveget, ehhez hozzájárulnak Jásdi Júli minimalista rajzai. Ezek a legfőbb eseményekre és személyekre fókuszálnak, például láthatjuk az ominózus kabátot vagy éppen Lilla osztálytársait.
A fejezetek nincsenek megszámozva, alcímük sincs, csupán kihagyások jelzik az új történetrészek kezdetét. Eleinte számomra ez kissé zavaróan hatott, legfőképpen azoknál a részeknél, amelyekben Lilla egy-egy múltbéli eseményre emlékszik vissza. Azonban a visszatekintésekre szükség van annak érdekében, hogy megérthessük a cselekmény jelenidejét, és komplex képet kapjunk a szereplőkről. A könyv szerkezete tehát hasonlít a kamaszok történetmesélési szokásaira, a történet a történetben jellegre: például amikor elkezdenek mesélni egy szituációt, amelyről eszükbe jut egy hasonló eset a múltból, és egyből átváltanak arra. A regény borítója összhangban áll a szerkezettel és problémakezeléssel, ugyanis egy lányt láthatunk rajta, aki egy gyufaszálon ül, miközben mobiltelefonozik. A gyufa és a láng egyértelműen a feszültséget, az éles helyzeteket asszociálják, a mobiltelefon pedig az utóbbi idők generációinak kétségkívül jellegzetes használati tárgya. A borító piros színe és a rajta lévő felkiáltójelek látványosak és könnyen észrevehetőek: első ránézésre felkeltik az olvasók érdeklődését, tömörítve és vizualizálva azt, ami a regényben következni fog. Lipták Ildikó műve mind tinédzserek, mind felnőttek számára tanulságos és szórakoztató olvasmány. És az, hogy melyik elveszett kabátból milyen történet alakul ki, csupán rajtunk áll.
Lipták Ildikó: Csak neked akartunk jót; Jásdi Juli rajzaival, Budapest, Csimota, 2020, 132 oldal, 2990 Ft
Hozzászólások