Költészeti kerekasztal a Crises and Care nemzetközi konferencián, 2021. június 27.
A Crises and Care: Pandemic Culture, Biopolitics and the Medical Humanities című nemzetközi konferencia rangos szakmai programját, a kétnapos (2021. jún. 26–27.) intenzív interpretációkat követően, rendhagyó kerekasztal-beszélgetés zárta. Ureczky Eszter moderátorként a meghívottak párbeszéde helyett a szövegek dialógusát részesítette előnyben. Ezzel a gesztussal kitágította a beszélgetés kereteit, hiszen a hallgatóságnak így lehetősége nyílt, hogy a kiemelt résztvevőkhöz hasonlóan egyenrangú félként értelmezhessék az elhangzottakat. A felolvasások előtt a meghívottak kifejtették, hogy számukra milyen jelentéssel töltődik fel a gondoskodás fogalma, valamint hogy mindez hogyan kapcsolódik a későbbiekben felolvasott szövegeikhez. A válaszokból kirajzolódott, hogy a fogalom milyen tág értelmezési lehetőséget rejt magában, ugyanakkor az is felszínre került, hogy nemcsak személyes, hanem kollektív aspektusait is azonosítani lehet.
Az első három felolvasás a kultúrorvostanban (Medical Humanities) is kiemelt jelentőségű orvos–páciens viszonyára világított rá, előbbi döntően a világjárvány tapasztalatait fogalmazva meg. Nem érdektelen megjegyezni, hogy kivétel nélkül az összes meghívott a líra által ragadta meg a témát, viszont inkább a meghívottak szelekciójából adódhat ez a sajátosság, hiszen H. Nagy Péter karanténkultúrát tárgyaló értekezéseiben előfordulnak példák a próza területéről is. (Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy bár a beszélgetés keretei között a résztvevők elsősorban alkotói tevékenységük okán vettek részt, az orvosi státuszt a nevük előtagjával is jelezte a program, miközben az irodalomtörténészek tudományos fokozata elhagyhatónak tűnik.)
Gajdos Ágoston számára a gondoskodás elsősorban a terápia, illetve a pedagógia felől közelíthető meg. A verseiben a gyógyító empatikus, sok esetben az azonosuláshoz közelítő magatartás jelenik meg: „omlanak a tüdők / ikertornyai. / térden a világ és /önkényesek mind / a törvényesek. / mely gödörbe bújjak / bomlani?” (járvány). Hozzá hasonlóan Maklári Juditot is a gondoskodás főként interperszonális viszonyokban érdekli, nemcsak orvos–páciens viszonylatában, hanem szakmai szempontból, illetve a magánéletben egyaránt. Gajdoshoz hasonlóan az ő szövegeiben is megfigyelhető, hogyan tesz kísérletet az új helyzetben való találkozás leírására: „Aznap ő volt a negyedik új beteg. / Tejüveg homályon keresztül figyeltük egymást. / Az érintés műanyag, / izzadáson keresztül úszunk mindketten.” (Lefolyás).
Jóllehet Szita Szilvia csak a felolvasott versei által vett részt az online eseményen, viszont a moderátor fent említett koncepciójának értelmében az írásai beszéltek helyette. A páciensi pozíciónak nemcsak a kiszolgáltatottsága jelenik meg nála, sokkal inkább a nemnek, a személyiség fontos komponensének az elvesztése/átalakulása is tematizálódik: „Férfi eddig még nem nézett / rám így. Nem közelített / ilyen mozdulattal. Az orvost / köpenye fosztja meg nemétől, / engem a kötelező meztelenség.” (Vizsgálják).
Závada Péter felolvasása, illetve a gondoskodás fogalmának kifejtése új fordulatot, a perspektíva kitágítását hozta. A szerző 2021-es kötete Gondoskodás címmel jelent meg, így jól érzékelhetően szoros irodalmi, filozófiai viszonyban tételezhető a hívószóként említhető fogalommal. A gondnak heideggeri koncepciója nemcsak Závada folyamatos viszonyulásban való meghatározottságát, a gondban levést jelzi, hanem a többi meghívott megnyilatkozása is lényegében összeér ezen a ponton, teoretikus megerősítésül szolgálva: „A gondoskodás az, ahogy a hétköznapokban / vagyok, de ez köszönőviszonyban sincs / a vesződséggel, mégis megmakacsolja magát / a fa az önkéntelenül kezembe simulóban. / Kiragyog ásóból az ércbánya, / katedrálisból a mészkő, seb tátong / minden teremtés helyén.” (Karavánok).
Németh Zoltán a testen, a test botrányán keresztül látja megragadhatónak a gondoskodás, illetve a pandémia generálta jelenségeket. Ez az aspektus korábban ismert líranyelvéhez szervesen kapcsolódik: „három hónap után / egyetlen négyzetméterbe / gyúrta össze őket a járvány pszichózisa egy acélzsineggel vágták / újra négy darabba őket / és az egyes darabokat / elnevezték újra / apának, anyának, / gyerekeknek (belső szike).
Az utolsó két felolvasó szintén váltást jelentett a korábbiakhoz képest, és a Másikhoz való reflektálás helyett hangsúlyosabb szerepet kapott az Én tapasztalatának a körülírása. Kovács Edward egocentrikusa(bba)n viszonyul a gondoskodáshoz, és az önmagunkhoz való viszonyra kérdez rá, az emberi végesség színrevitelének lehetőségeivel kísérletezve: „Félnünk kell a fonnyadást, hogy lesz, ki figyelemmel követi / majd. Sőt, őt kell majd legjobban félnünk, ki türelemmel várja, / magához vegyen és elbomló szirmaink torzsos markába hulljanak.” (Kinőni valaki markából); „Mi pedig csak borulunk, / akár elkorhadt fák, egyik a másik után, az idő rendje s módja szerint, / kinek amennyi adatott. Cérnáink kimérve, moirák vágják pattanásig / feszült idegszálaink, teljesíted parancsuk, nincs nálad pontosabb.” (Thanatosz elógiuma).
Áfra János szövegeiben az anya kerül centrális pozícióba, aki, jóllehet hagyományosan a gondoskodás megtestesítője, a felidézett személyes tapasztalatban bonyolultabb viszonyrendszer detektálható. Továbbá visszatérő kérdésként merült fel, miként lehetséges a személyes tapasztalatokat költészetté átminősíteni. A felolvasott versekben a szerepek felcserélődése azonosítható, azaz sokkal inkább a fiú helyeződik a gondoskodó szerepkörébe: „Mi kúszik át két kiapadt szemüregen? / Ki hallgat bagolysírást a sötétben? / És ha elnyel engem is ez a súlyos síkság, / hordanak-e ide földet és fényeket?” (Ha elmondod, felébresztelek); „Csontszürkére vált a bőr, / telepakolva a véghónapok szatyra” (Légkör); „Kezdetben volt a gond, anyám, / és a gondolat a szóban volt, és a szó / volt a gond.” (Ki elveszi a bűnöket)
Folyamatosan gondban vagyunk.
Költészeti kerekasztal és felolvasás a „gondoskodás” témájában; 2021. június 27. 18:30; résztvevők: Áfra János, Gajdos Ágoston, Kovács Edward, Maklári Judit, Németh Zoltán, Szita Szilvia, Závada Péter
Az irodalmi program az alábbi konferencia keretében valósult meg:
Crises and Care: Pandemic Culture, Biopolitics and the Medical Humanities, nemzetközi online konferencia, 2021. június 26–27. Szervező: The Institute of English and American Studies, Faculty of Humanities, University of Debrecen – Dr. Ureczky Eszter
Borítókép forrása / cover: Részlet egy 1894-es New York-i orvosi folyóiratból / This image is taken from Page 104 of New York medical journal., 59, (1894) Medical Heritage Library, Flickr.com
Hozzászólások