A Megváltó
bármilyen hihetetlen mindaz
amit mond és tesz higgyetek neki
az idő őt igazolja majd
az ő vére csurog a keresztfán
a szögek ütötte sebekből
az ő horpadt melléből szakadnak ki
végső kétségbeesésében a fájdalmas szavak
és visszhangoznak kongó évszázadokon át
éli éli lamma sabaktani lelke mint
égő erdőben madár riadtan verdes
amit atyja Ábrahám által Izsákkal
tervezett egyszülöttjével megteszi
ő a Fiú igazán nem tehet róla hogy nevelőapja
feketén dolgozó faragatlan ács aki
gyanakodva méregeti asszonya
gömbölyödő hasát s a gyalu fölé görnyedve
gyűlölettel gondol nevelt fia igazi apjára
ne rójátok föl neki az elátkozott fügefát
mert az nem úgy volt Máté ebben bizony
tévedett az a fügefa már ki volt száradva
különben is húsvét előtt amikor ő ott járt
nem terem még a fügefa
Költészet
L. M.-nek
a sors kegyelméből a rozsdásodó múltban
találkoztam Lónyay Erzsébettel
álnéven írta merész verseit és szívta
behorpadt arccal pipáját míg egy napon
megjelent náluk a gólya csőrében
hangosan oázó babával szerfelett csodálkozott ezen
hiszen nem tudta hogy a babát a gólya hozza
különben sem tudta a nevét szülei nevelték
a véletlen gyermeket amíg ő a világot járta
kötegnyi versével kopott bőröndjében
oldalán egy ködlovaggal és Babitstól lopott nevű
korcs kutyájával pénz nélkül is drága az élet
egy pocakos athéni szállodás könyörtelenül lefoglalta bőröndnyi versét
tartozás fejében hiába sírás-rívás fogaknak csikorgatása szaladgálás a követségre
az olajos képű nem tudván magyarul elégette a számára
értéktelen papírhalmot a lángokban jajgattak a versek
még a szállodás is megkönnyezte őket
ugyanis szemébe csapott a füst
Gyorsaság
néhai költő barátom verseit visszautasította
az egyik irodalmi lap szigorú szerkesztője
nem nagy dolog ez gondolom olykor megesik
ilyesmi verseket bőven termő kicsiny hazánkban
ahol irodalmi lapokban sem kell szűkölködnünk
olyannyira nem hogy kényes ízlésű irodalmár
ismerősöm szerint ma nem lehet olyan rossz verset írni
hogy az ne jelenhetne meg valamelyik lapban és akkor még
nem szóltunk az internet adta lehetőségekről
ennek ellenére semmi különös nincs az említett
visszautasításban hacsak az nem hogy a barátom
el sem küldte verseit a durván lelkébe gázoló
figyelmetlen szerkesztőnek aki a fénysebességnél is
gyorsabb volt furcsább csak az lett volna ha közli
a meg sem kapott verseket és fehér foltok szerepelnek
barátom neve alatt a lapban emlékeztetve a gyanútlan
olvasót végül ilyen fehér folt lesz belőle is
Isten elhamarkodott almanachjában
Döntetlen
K. tanár úr oroszt tanított
kedvenc költője Lermontov volt akárcsak nekem
de velem ellentétben utálta a focit
megbüntetett amiért engedélye nélkül
megnéztem kedvenc focicsapatom meccsét
hosszú ápolt körmeivel marcangolta vállamat
a tanáriban bosszúból nem jajgattam és gondolatban
felszarvaztattam egy idegen fickóval akivel
gyönyörű feleségét láttam egyszer a főutcán
erre a szorgalmi feladatra magam is szívesen
vállalkoztam volna volt is egy biztató
mosoly tőle amely elsodródott a
kamaszkor őrült forgatagában
a döntetlen nem segített csapatomon
a kínzás se rajtam véget ért az idény
tanár úr máshová igazolt focit utálni
de Lermontov megmaradt igaz
vérrel kicsit beszennyeződve
Egy a többi közül
egyszercsak kételkedni kezdtem
rosszul szigetelt szavaiban gesztusaiban
egyre idegenebbé vált számomra rá kellett
jönnöm ő is csak egy a többi közül
jóhírét kockáztató érzéki nő lelkiekben gazdag
mint kétségbeesett apróhirdetések
önámító hősnői hűtlen szépasszony
aki ugyan nem engem hanem éppen
velem csal valaki mást akit nem ismerek
de mindinkább együtt érzek vele
mert akár én is lehetnék
vagy már az is vagyok
(Megjelent az Alföld 2021/7-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Roskó Gábor munkája.)
Hozzászólások