Árny versek
(Shadow Poems)
(részlet)
Úgy tűnt, a háború a végéhez közeledik.
A még el nem hurcolt névtelen emberek
a nyári szárazságra hagyták termésüket.
Íjjal szájukban, észrevétlenül haladtak,
pisztrángért, kristályért gázoltak át a folyón,
a keleti domboldalon sűrű venyige.
A napfelkeltét figyelve utaztak napokig,
a nádasban elveszve mindent hallottak.
Földigilisztát, mennydörgést,
tegnapi mohát,
a reggel türelmes partjait.
Ereklye
(Relic)
Egy atlasz
az álmom alapzatán.
Félig lehunyt szemhéjam –
fekete szárny.
Éles tollakat mártottam
az éjszaka szájába.
Molylepkék özönlöttek
ki torkomból.
Tolltakarót húztam
csontvázamra,
és felébredtem.
Amerika térképe
lobogott a sötétben.
Egyszer azt álmodtam,
hogy ez majd az enyém lesz,
anyám,
aki a mezőn keresztül
még mindig követi a varjakat.
Kezében
nővérem apró keze,
én a mellén,
temetési takaróban.
Repülés
(Flight)
Gyerekként összes
képzeletbeli barátomat kihajítottam
egy gyorsan haladó vonat ablakán.
Mert érezni akartam kinyíló öklömet,
amikor felszabadítom őket,
ahogy mindegyikük teste
a mellékvágánynak csapódik,
a belsejük: hóként
szóródik szét a szélben,
a kis fejecskéik keresztül
gurulnak a sárga síkságon.
Mert azt hittem, visszatérnek.
De azóta egyikük sem tért vissza.
Még azok sem, akiket nem szerettem.
GYUKICS GÁBOR FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2022/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Végh Kata munkája.)
Hozzászólások