Lapok egy útinaplóból
„Beat poetry lives”
– ezzel a matricával
ragasztotta le valaki
egy denveri szálloda parkolójában
a „No smoking” feliratot,
óvatos reménykedésre feljogosító gesztus,
főleg a magamfajta megrögzött dohányosnak,
de titokban abban bízom,
hogy nemdohányzók is méltányolni fogják
a titokzatos ismeretlen lázadását –
ha másért nem,
legalább a költészet miatt.
Denver, 2022. július 21.
A Mount Evans csúcsán (4348 m)
Jártam az Istennél, autóval; s mormotahangon
szólt is az Isten, hogy: „Menj a pokolba, komám!”
2022. július 21.
A Colorado folyó Glenwood Springs-nél
Hadd „kanyarodjon” most magyarul be a hexameterbe:
angolul és spanyolul már eleget kanyarult.
2022. július 22.
100 mérföld sivatag Grand Junction és Moab között
ilyen lehetett
a depressziós Isten
teremtés közben:
hatalmas ugyan
de közben mennyi kétely
míg „látá hogy jó”
2022. július 23.
Egy bála széna ára Navahoföldön
Némi szerencsével
még ma is látni vadlovakat a völgyben,
mondja a navaho Harvey Stevens,
indián nevén Salt Runner,
a nagyapja nevezte el így,
mert folyton rohangált föl-alá,
később,
a „college”-ban meg is nyert minden futóversenyt,
aztán rodeós lett,
nincsen olyan csontja, hogy ne lenne összeszegecselve,
de még ma is hiányzik neki az adrenalin,
talán ezért fogta be saját kezűleg
„Destiny” nevű musztángját a dombon túl,
a völgyben,
kora délelőtt van,
ott állunk a diófenyőből-drótból összetákolt karám előtt,
Harvey bácsi pizsamában jött ki a házból,
ellátni a musztángot,
a fiam tenyérből eteti „Destiny”-t,
honnét szerzi be a szénát,
kérdi a feleségem,
hiszen egy szál füvet se látni sehol,
hát igen,
mondja Harvey bácsi,
22 dollárba kerül egy bála széna,
korábban,
amikor ide, Monument Valley-be, a felesége birtokára költözött,
mert navaho ugyan,
de ő,
mármint Harvey bácsi,
nem Utah-ból,
hanem kissé délebbről,
Arizonából származik,
akkor látta először a feleségét,
amikor a szülők összeboronálták őket,
szóval korábban juhokat-teheneket is tartott,
de egy ideje egyre kevesebb a széna,
most homokfestészettel-ékszerkészítéssel foglalkozik,
közlékeny a bácsi,
beinvitál a sátrába, a híres „hogan”-be,
megmutatni az ékszereit,
vegyünk valamit, hogy a bácsi
szénát tudjon vásárolni „Destiny”-nek,
súgja a fiam,
időközben előkerül az asszony isÚ
ceruzával-füzetkével,
igazi business woman,
mi is tőle béreltük Airbnb-n
a sátorhelyet az udvarukon,
szerintem több pénzük van, mint nekünk,
gondolom magamban,
de nem mondom senkinek,
végül egy rakás csecsebecsével távozunk,
féltucat bála széna jut majd „Destiny”-nek,
a fiam nagyon elégedett,
én is az lehetnék,
hiszen végre testközelből láttam indiánt,
korábban csak írtam róluk,
hát ezután nem fogok,
gondolom magamban,
de nem mondom senkinek.
Monument Valley, 2022. július 27.
Templomlátogató turista könyörgése
Assisi Szent Ferenchez
Egy fénykép erejéig hadd vigyem én a kereszted!
Taos, 2022. július 31.
L.I.C. Bar
Tizenhat éve ennél az asztalnál készült az a fotó,
amit aztán évekig küldözgettem
különféle folyóiratoknak,
ha portrét kértek tőlem:
vasasztal,
szemüveg,
sör,
most is készülhetne egy ugyanolyan fotó rólam,
minden a régi,
csak én lettem egy kicsit viseltesebb,
szerintem még ma is az L.I.C. Bar New York City legjobb kocsmája,
igaz,
Manhattanbe idén még nem tettem be a lábam,
talán nem is fogom,
követem én is a világtrendet:
a helyismeret hiányában teszek
megfellebbezhetetlen kijelentéseket,
búcsúzni jöttem ettől a kocsmától,
s lám, mi lett belőle:
publicisztikának is rossz a vers,
de semmi baj,
ebben is követem a világtrendet.
2022. augusztus 2.
(Megjelent az Alföld 2022/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, L. Ritók Nóra grafikája.)
Hozzászólások