Misztikus Terror
III
megszületett és azóta megvan és elmondható micsoda rühes szégyen nem akarja látni
nevet adni a világnak ez a veszte ha ő meg se lenne az volna mennyei spontaneitás
hogy minél kevésbé legyen tűzre a gönceivel nyűgjeivel az arany tisztaság egyedül a csupasz bőr de megveti ezt is
okádik ha bárki egyetért vele ha a másik bólint és roskatag ajkát biggyeszti ha hallja igen ezt kellett kimondani nagy és szép
a végképp elhagyottak akikre nincs szó gondolja a névadás szent erkölcse gondolja hogyan mernek a rohadékok szavakat bilincseket használni bilincseket
bezzeg ha hazudik menthetetlen egyedül marad hisz ő azt is megtagadná aki vele egyet hazudna
azért beszél mégis érthetően hogy elaltassa a gyanújukat ne tudjanak a rászedés ellen védekezni átejti a hitványakat a szemük láttára hogy így végre ne lehessen meg
maradjon csak minden elhagyottá dehogy emel nevet lehelni ajkához bármit is még hogy ezért élne hogy archoz vonjon belehány a szájukba
röhej már meglévőről szólni arról mi nem is lehetséges kell kell mit többszörözze a világot beszéljen róluk amik nem voltak vannak lesznek beszélni beleőrülni hadarja de az ő hitszegő árulása nem engedi
leszűri mi az amire még futná az erejéből ami csak általa lehetséges és azt szemétre dobja magát zűrzavarba űzi de ügyel nehogy ezzel föltárjon bármi hasznosat vesztett vesztett
hányni tudna hogy a veszendőknek joguk van sírni és megigazulnak távol a teremtés szívétől ő vissza se térne sehova
maradjon csak a világ elhagyatott ezt rágja de csak az életen át jut el idáig az meg már készre zárult minek hadakozna tömve rozsdával a szája
gyűlöli szívből aki megérti őt vagy meghatódik rajta gyűlöli azt is aki szereti és érte szipog
kirázza a hideg hogy nemsokára melegedhet szót se a lét hamuszínéről a végtelenségig félre fog nézni és amiről elkapja az átok tekintetét az lesz igaz el ne okádja magát a bólogatástól
mondja csak el az igazat hátha megértik őt na mondja csak el hátha nem
belefullad hogy olyannak látják majd amilyennek ő őket megfoghatónak befejezettnek hogy szóvá teszik hogy a világ azt elfogadja hogy van de azt már nem hogy van és így ő is meglesz hitványul mindörökre
kicselezi a róla valaha mondott összes szót nem előttük mögöttük mellettük áll nem túl rajtuk vagy külön csak hallgat ha nincs miről ő nem misztikus ti szarháziak
a reflexei élettani funkciói mégis megvannak alattomosan épp azért hordanak félre hogy így fúródjanak az igazság szívébe ettől öklendezik hogy is szülhették meg
megfoghatatlan lesz hiába világítanak le a lelke lelke lelke legmélyére csak a szüntelen csalást átverést szökést látják minden megvan ő ne legyen meg
egyedül egyedül van egyedül ezt hadarja féléberálmában de mindig valakinek időről időre csak mentegetőzik az őrület ajtó ami nem zárható
ne kapjon cserébe fikarcnyit se az önfeláldozás gyönyörét sem azon dolgozik nehogy megtanuljon fázni
akárhogy tekergőzik csak oda jut úgy lesz az övé bármi ha róla félrenéz ilyen ravasz csaló kisujjában az átejtés minden trükkje hogy övé amiben már sohasem lehetne része
meghalni mindenki máshogy de a születés gondolja csecsemőszájjal végignyalni egy anya pináját tehetett-e mást
csak a létezőkön át jut el ide nem tud az elméje alján meghúzódni oktalanként már annak is hogy visszahátráljon a nyomaival fölszámolja a nyomait vége vége
(Megjelent az Alföld 2023/6-os számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Balogh Kristóf József munkája.)
Hozzászólások