Az archaikus torzóm
(Archaic Torso of Me Too)
Egy ürge a szomszéd kórteremben
folyton a kibaszott cukorért kiabál.
Az első éjszaka, hogy tiszta a fejem,
egy nő imára akar sarkallni, miközben
egy héjafejű árny magával ragadja
biohulladékomat, átok veri a falat:
csak hallucinálok. Egy napóra
számlapjára kötnek, a gyógyszereket
arkangyalok nevén nevezik, fújtat
a lélegeztetőgép, mint a focizó katona,
és kong, mint a Big Ben. Mellettem
lebeg egy másik én, aki szintén
én vagyok, de nem fáj semmije:
az elfakuló szivárvány mellett az új
szivárvány képzete. Pia, fentanil, húgy
és céklalé szaga. Akit elküldök,
mert diadalmámortól ittas, nem
csak a jelmezbe bújt halál. És mindig
mellettem a kedvesem, megcsókol,
hiába rohannak az ápolók,
ahogy az égbe lő a pulzusom.
Dean Young verse
(A Poem by Dean Young)
Egy kibaszott pillanatra se gondold,
hogy nincs összetörve a szívem.
Az alsógatyás férfi a végtelen tengeren
nem hisz a tudatalattiban,
és azt sem tudja, mi az a tempora.
Ne gondold, hogy nem ettem még
a világ legszebb kínai éttermében.
Ne gondold, hogy nem írtam még
a fürdőkád fehér falára. Ne gondold,
hogy nem öltem még méreggel csigát.
Ne gondold, hogy még nem gyújtottam meg
soha a jós kénkövét. Persze,
hogy írtam már Dean Young-verset.
Már sokszor írtam Dean Young-verset.
Már sokszor hagytam ott neked a kapuban.
Már sokszor tömtem eukaliptuszlevelet
a szádba. Már sokszor éltem,
és már sokszor bele is haltam.
Szeretlek. Ez a rendkívüli állítás
azért öltött testet, hogy igazolja önmagát.
Talán most a Himaláján egyezséget köthetünk,
és kedves, jókedélyű istenekként
térünk vissza, akikről megfeledkeztek
a fejlettebb és érzékenyebb organizmusok.
Ne gondold, hogy nem kaptam sokkot,
amikor belőled szemafor lett,
belőlem harkály.
GEREVICH ANDRÁS FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2023/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szabó Ábel munkája.)
Hozzászólások