Kanális
(Canal)
A szinte ízletesen beteges, nyirkos, sötét alga, mely köves peremét borítja,
áramlatának poshadt gazdagsága, mely véletlenszerűen köp fel hulladékot,
döglött halat, kenyérhéjat, óvszert, mindez lassú szennykásaként kavarodik
a téli ég soktonnás súlya alatt, mely még jobban elsötétít mindent, lehetetlen,
de még jobban besározza a szemetet, gyümölcsöt, papírt, leveleket, a vizet.
Mégis, ahogy mellette baktatok fagyoskodva, úgy tűnik, elragad, magába von
a formája, szivárgása; a csípős szélben egy és ugyanaz a dolog vagyunk,
ez a homályos, üvegkemény fedél, mely felett sirályok emelkednek és zuhannak,
ez a fakó réteg, mely sűrűn, mint a sötétség, a közömbös épületek közt kanyarog,
velem egy személyt alkot, egy egységet, nem számító képzelgésen keresztül,
hanem mintha egy „valaki” tényleg egy „valami” érző szelleme lehetne,
mintha pusztán attól, hogy ezt a tétlen fodrozódást nézem, feljönne bennem
mindaz, ami valaha hozzáért, átment rajta, elpusztult, és lebomlott benne,
mindaz, amit nyirokként magába rejt ez a halálárok, ez a bárka, ez a sajátos jel;
átvetül fölötte egy sóvárgó lélek, a legmélyén csend, békés nyugalom.
RÉDER FERENC FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2023/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szabó Ábel munkája nyomán készült.)
Hozzászólások