Tábor Ádám versei

V-fa

Kéttörzsű vastag öregfa
már-már egész az égig ért
villám vagy fejsze csapta le
Nyitott ollószár-párjával
föld alól fehér gyökerű
bütykös kéz vágja a teret

Ám a csonkokból sok friss ág
sarjadt ki levéllel tele
s a halálos csapás után
a törzs győzelemfityiszt mutat

Két féltekén

Szemközti időzónákban úszunk
te nappal én meg éjszaka
hajnalban és alkonyatkor
találkozunk     ütközünk vagy
tülkölve üdvözöljük egymást
s látszatra ellentétesen
folytatjuk megszokott utunk
mígnem egy pontba futunk
az életgömb felületén

Újraszülető

Halálos hőséghetek után
védett falak közt újraszületésnap
hévhűs szívkör pólyál be
hetvenöt éves csecsemőoroszlánt
Mérsékelt ég-öv szempár-csillagokkal
súlyozza ellen a földi al-világot
mely otthonából kiűzné örökre
szellemét kettős ketrecbe zárná
egész-ségét vírussal rációval
aláásná részekre szabdalná szét
Minden módon megfojtaná

Ki-nem-kerülhető karmája várja
Az égből lenőve a földön állva
az idő gravitációját legyőzve
nézni szembe a földi porviharral
Ez marad az újraszületőre

(Megjelent az Alföld 2023/10-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Fülöp Péter fotója.)

Hozzászólások