ajtónyikorgás
halk suttogás sodorja az álmod
a vörösen hullámzó végtelenbe
nyugtató szavakat mormol anyád
késve eszmélsz
a gyerekágy rácsai közt nem
ér el hozzá a karod
bebugyolálva is vacogsz
időnként hidegvízbe mártott
szivaccsal törli az arcod
a homlokod s folytatódik a
végtelenített mese
mintha szellemidézés volna
belesimulsz a történetbe
a kemencepadkán felejtett
rongymaci nyitja rád az éjszakát
csatakosan ébredsz
csak az ajtónyikorgás emlékeztet
a halálra
[akkor még]
akkor még szigorúan ellenőrizték
az utakat és nem volt mobiltelefon
csak vonalas de azt is szigorúan
ellenőrizték akkor még természetes
volt a várakozás és megbékéltek
velünk fogyatékosságaink
a hosszú haj dacos fricska volt
a versek titkokat súgtak
az iskolában mártós pennával
írtunk és megosztottuk a tízórait
templomba titokban jártunk és november
negyedik napján gyászszalagot
tűztünk – pedig álmainkra is
éber cenzorok vigyáztak
(Megjelent az Alföld 2023/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Dobokay Máté fotója.)
Hozzászólások