Új líra
Gúnyos kritika jelent meg
sztárköltőnk új könyvéről, erre rögtön
behívták a rádióba, hogy magyarázkodjon
„tragikusan rosszul sikerült” verseiről.
Kiadója felmondott vele minden
együttműködést, a honoráriumát se
fizették ki, így nem tudta törleszteni hitelét,
és hajléktalan lett. Miután meghaltak
gyerekei a szegénységben,
már annyira nem volt önmaga, hogy sokan
kutyába se nézték. Na, akkor végre
magához tért.
Forrt benne a düh, és megalapította a Szegény Költők
Bandáját. Fegyvereket loptak.
Amikor egyszer eleget ittak, meglátogatták
az ellenséges kritikust. Épp nem volt otthon,
így a gyerekeit, a feleségét és az anyját
végezték ki. A kritikus, aki maga is költő,
az eset után szintén alapított egy bandát,
akikkel gépfegyvert és terepszínű
melegítőt kezdtek hordani.
Minden könyvbemutatón jelen voltak.
Ha egy fesztiválra nem hívták
meg őket, annak következményei lettek.
A sztárköltőnk bandája verset
publikált a politikusunktól származó,
undorító majomról. Olyan felkavaró volt,
hogy a politikusnak ellenbeszédet
kellett mondania. A rendőrség még aznap
letartóztatta mindkét banda tagjait.
A költőbandák megkenték az őröket a börtönben,
és versenyeket rendeztek.
Verseket írtak és szavaltak a cellákban.
Titokban nemcsak a szökésüket tervezték,
hanem a teljes hatalomátvételt is.
Sztárköltőnk a börtönben díjat nyert
egy új versével. Címe: Jelszó, Pacman.
Az őröket versikékkel fizették le,
azok pedig megbíztak a költőkben.
A golyóstollaikkal napról napra a falat kapargatva
kijutottak celláikból. Ezután se a börtönőrök,
se a rendőrök, se a katonaság nem tudta
őket megállítani. Átvették a hatalmat
a politikustól, legalább arra a kis időre,
amíg az lecserélte maszkját.
Nem én zártam be az ajtót
Biztosan nem én voltam, nem emlékszem.
Lehet, egy másik Én volt. Tudod,
nekem sokszor nem jutnak eszembe a szavak.
Régebben archívumba meg könyvtárba jártam,
hátha megtalálom őket. Tudni akartam,
mit csináltunk. Ne hidd el, de nekem
a te történeteid fontosabbak,
rád emlékszem. Mit mondtál?
Nem voltam tiszt az átnevelő táborban.
Miről beszélsz? Menj a pokolba az igaz történeteiddel.
A fotóiddal és újságkivágásaiddal együtt!
Összekeversz valakivel. Vagy mindannyian
tisztek voltunk egy átnevelő táborban.
Talán azért tudsz rólam, mert te is ott voltál.
Én nem emlékszem magamra. Ne kínozz!
Olyan szerencsétlen és feledékeny vagyok.
Azt mondod, én zártam be az ajtót.
(Megjelent az Alföld 2024/5-ös számában. A borítókép a lapszám illusztrációja, Géczi János római plakátroncsfotója.)
Hozzászólások