Magyar Zoltán – Németh Gyula – P. Szathmáry István: Bestiarium Hungaricum
Ismét hiánypótló kiadvány jelent meg a magyar könyvpiacon. A Bestiarium Hungaricum nagyszerű kezdeményezés, enciklopédikus igényű, de bevallottan nem teljes gyűjteménye a magyar hiedelemvilág teremtményeinek. Önmagában is megállja a helyét, de folytatható is, sőt, igényli is a folytatást.
A bestiárium ókori eredetű műfaj, de a középkorban vált különösen népszerűvé. Eredetileg hagyományos történetek természetfölötti képességű, emberi vagy állati alakban létező, többnyire veszélyes teremtményeit sorolta fel, erkölcsi leckék kíséretében. Ezt a kettősséget a Bestiarium Hungaricum is megőrzi, de a mai olvasóközönség igényeire szabja. Így válik minden fejezet kettős szerkezetűvé: először összefoglalja az illető teremtményről szóló szakirodalmi említéseket, természetesen mai tudományos (néprajzi, művelődéstörténeti) igénnyel; majd beilleszt egy történetet (népmesét, hiedelemmondát stb.) a hagyományból. A kiadvány jellege így egyszerre tudományos és mesei.
A szerző-szerkesztő, Magyar Zoltán, aki évtizedek óta foglalkozik népi kultúrával, nemcsak a fenti kettősséggel tette olvasóbaráttá a kötetet. Arra is ügyelt, hogy a felsorolt teremtmények sorrendje és elrendezése is segítse az értelmezést. A kötet elején szereplő mitikus állatoktól a mitikus lényeken és átváltozó lényeken keresztül jutunk el a mágikus erejű emberekig. (A „lény” szót elsősorban nem általános értelemben használja tehát, hanem olyan természetfölötti erejű teremtmények megjelölésére, amelyek/akik sem állatként, sem emberként nem azonosíthatók egyértelműen.) A kötet elején közismert figurák szerepelnek (csodaszarvas, turul, griff), ráadásul a hozzájuk kapcsolódó történetfeldolgozásokat (Benedek Elek, Anonymus, Arany László) is jó eséllyel mindenki olvasta már, aki kinyitja a könyvet. Ezek után tér rá a szerkesztő a kevésbé ismert, helyhez kevésbé kötött hiedelemmondákra, például a víziborjúról, a tó ökréről vagy a fehér farkasról szóló hagyományokra. Érdekesség, hogy még a gyerekijesztő lények is helyet kapnak a kötetben.
A fentiekből az is látszik, hogy sajátosan magyarnak tartott teremtmények éppen úgy megjelennek a bestiáriumban, mint a nemzetközi hagyomány alakjai. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy az előbbiek egyetemes beágyazottságára éppen úgy felhívja a figyelmet, mint az utóbbiak nemzeti és/vagy helyi jegyeire. Hiszen a hagyományos történetek és gyakori motívumaik, szereplőik mindig vándorolnak a különböző kultúrák között, és különösen az egymás mellett élő népek hagyományai hatnak egymásra nagyon erősen. Tanulságos megfigyelni azt is, ahogyan a pogány és keresztény hagyományok összekapcsolódásait megjeleníti a szerkesztő.
A felhasznált szövegek többsége alig néhány száz éves. Még a jelenhez egészen közeli időkben gyűjtött hiedelemmondákat is felhasznál Magyar Zoltán, és hangsúlyozza azt is, hogy egyes történettípusokra (kísértethistóriák) a mai napig keletkeznek példák, illetve a tömegmédia és a turizmus is terjeszti őket. Az örökség azonban, amelyet megszólaltatnak, akár évezrednyi messzeségből való is lehet. A kiadvány minden eleme azt mutatja, mennyire törekedtek az alkotók arra, hogy összekössék a múltat a jelennel. Még popkulturális utalásokat is elhelyeztek a kötetben; a leglátványosabb eset a víziborjúról szóló hagyományok és az Alien-filmek közötti hasonlóság megemlítése.
A kiadvány enciklopédiaszerűségét erősíti, hogy az egyes teremtményekről szóló különféle hagyományokat csak felsorolja, összefüggésekre rámutat, de nem elemez, nem von le következtetéseket, és egyáltalán nem próbál meg valamiféle mitologikus rendszert alkotni az egyes elemekből. Így hagyhat maga után hiányérzetet, más részről azonban pontosan ezen a módon tudja teljesíteni igazán a neki szánt feladatot. Nem egy teremtmény leírását nyitva is hagyja, jelezve, hogy további kutatások kellenek. Ebben a minőségében a kiadvány különösen nagy segítség lehet írók számára. Az utóbbi évtizedekben egyre inkább terjedni látszik a magyar spekulatív irodalomban a Kárpát-medence hagyománykincsének használata, de még a lehetőségek töredékét sem merítették ki az alkotók. Ugyanígy a spekulatív irodalom olvasóinak is hasznos adalékokkal szolgálhat a Bestiarium Hungaricum, hiszen ezt forgatva mélyebben, pontosabban érthetik meg az ismert motívumokat is.
Mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy a könyv mint termék nagyon szép, ízléses, különleges. Az a fajta, amilyet már kézbe fogni is jó. A kemény borító sok lapozást kibír (bár egyébként sajnos elég sérülékeny), a lapok simák, kiváló minőségűek, a betűtípus ódon kiadványok hangulatát idézi, a színvilág egyszerű, de hatásos, és nemcsak művészi, hanem logikai szerepe is van: a színek váltogatása a tagolásban segít. A tudományos szövegek fehér alapon feketével, a hagyományos történetek fekete alapon fehérrel vannak nyomva. Ezeket egészíti ki a mitikus színhármas harmadik tagja, a piros, oly módon, hogy a különböző történettípusokat segít elkülöníteni. A belső borító fehér alapon piros figurái (egymásból kinövő növények és állatok) tovább erősítik a hármasság hatását.
Az illusztrációk méltók a külsőhöz, és a szerkesztésmódot is erősítik. P. Szathmáry István linómetszetei többnyire fekete-fehérek, ritkán a színhármast alkalmazzák, és archaikus hangulatot adnak a tudományos szakaszoknak. Németh Gyula digitális festményei sem alkalmaznak sokkal több színt, de a kevésből a legtöbbet hozzák ki, és pontosan így illenek a kiadványban szereplő hagyományos történetekhez. Ezáltal fekete lapokra kerülnek, amitől különösen hatásosak lesznek. Ahogyan a linómetszetek a múltat idézik fel, úgy a digitális festmények a jelent, és gyakran a mai popkultúrát is. Sajátos módon a két illusztrátor is szerzőtársként van feltüntetve a borítón, utalva arra, hogy az ő művük nélkül egyértelműen csonka lenne a Bestiarium Hungaricum.
Egyetlen hibája a kiadványnak, hogy a helyi történetvariációk mellé nem mindig kerül oda, honnan való a variáció voltaképpen. Igaz, hogy a forrás viszont kivétel nélkül mindig ott van, tehát az olvasó utánanézhet. Az nem hiba, csak sajnálatos, hogy enciklopédikus jellege ellenére viszonylag rövid. Terjedelmi korlátok miatt a fejezetek egy része akár félbehagyottnak is tűnhet. Az előszó jelzi, hogy a Kárpát-medencei roma folklórról is léteznek hasonló – sajnos ma már nagyon nehezen hozzáférhető – gyűjtemények, tehát annak elemei ebbe a kötetbe nem kerültek be. Ugyanígy kimaradtak a mágikus növények, ásványok, tárgyak, aminek szándékosságát szintén jelzi az előszó. Azok egy másik hasonló kötet témái lehetnének.
Üdvözlendő kiadvány tehát a Bestiarium Hungaricum, megérdemli a széles körű ismertséget. A hagyományos történetek és a hiedelemvilág iránt érdeklődőknek mindenképpen hasznos olvasmány. Reméljük, nem sokáig várat majd magára a folytatása sem.
Magyar Zoltán – Németh Gyula – P. Szathmáry István: Bestiarium Hungaricum, Cser Kiadó, 2023.
Hozzászólások