Gellén-Miklós Gábor

Jeleket karcolnak Magányával tüntet a parthoz kötözött csónak.Ringatja magát a folyó felszínén.Most minden örvény alszik. Vagy az iszapbanmeglapulva áldozatra vár.A folyó hömpölygése végtelen monológegy ismeretlen nyelven.Néha uszadékfák ütődnek egymáshoz.Uszályok ejtenek sebeket a folyó beszédén. Hívom a lassúságot.Régi présházak zöldre festett ajtaján kopogtatok.Odabent fehérre meszelt falak ölelésében faasztal,rajta tiszta házi bor, megszegett kenyér, szalonna.A bicska koppanása.Viaszgyertya…

Az élet tágassága és szűkössége. Mindigvan mire várni. Egy hangra, például.Vagy egy vonatra, amelyik órák óta késik.Aztán a túlfűtött kocsikban, elcsigázottan,már nem is emlékszel: hová is akarsz eljutni.Nem jut eszedbe egyetlen város neve semahol legalább pillanatokra boldog voltál.Vagy elégedett. Magaddal biztosan nem.Már az óvodában is egyedül szerettél játszani.Magányosan. Az olcsó műanyagból készültorvosi táskával. Ma is…