Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Soha többé Soha többé. A tagadás is szentség.Soha többé nem láthatom Firenzét. Nincs utam többé az emlékezéshez.Az emlék, mint a gyújtózsinór, véges. Szárnyat növesztek, száll velem a múltam,ki Botticelli előtt térdre hulltam. És zeng és zeng a magányosság húrja,és nem kell többé megszületni újra. Mert nincsenek a földön vadregények.És Firenzével összeér a lélek. (Megjelent az…
Tovább
Egy Renoir-akt kilátásai Az aktoknak a feje érdekel.Mit tart a duzzadt test felől a fej?Meddig nőhet a fehér duzzanat,mely mindörökre átoksúly marad? Az aktok teste megszűrt, jeltelen.A csáberőt nem adja át a szem.Ahol elválik a combtól a comb, mint lovas hátán, sötétlik a gond. Ó, Renoir! A szó csonkán itél.A kép vigasz, több vagy a többinél.Gabrielle-ed,…
Tovább
„De lenn a földön van az ég.” (Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint) Azon az éjszakán sűrű pelyhekben esett a hó, akkor még létezett igazi tél. A Kiskőrös körüli pusztákat Kosztolányi Dezső szerint teljesen befödte a hóréteg, sötétség borult a tájra, a hold sem világított. Legalábbis így érzékelteti Kosztolányi a Petőfi Sándorka című novellában. Szilveszter éjszaka, újévre…
Tovább