Égfájó – álmok Bartusz-Dobosi Lászlónak Égfájó, még lehet, a sejtők hosszán, hárít, hihet, s ha ősz töm,hisz érzi mosolyát, igám, révül a közeli padfény, a kert az ösztön,vonnánk – minap, rég, itt köszönt, féltett vendég, hisz mondhatom,bánat, név tiltva, tanár úr, ma így váratlan, beszél az útról,vennénk – bent épp ne, hányadik álmom, az emlékezés…
Tovább
