Csizmadia Bodza Réka versei

szivárgás oldd le nyelvemrőla nehezékethogy vízre szállhassakha kikelsz az ágybólinni mészaláhajolsz a csapnakhasad előtt össze-gyűröd a hálóingetgondolkozzki mossa megKrisztus lábaitcethal a szárazföldrajta az imbolygótömbházak egyikébente vagycsepp fordulálladról nyakadrafogyasztja magáthideg csíknem esik belea lefolyóbaruhád issza megvisszafekveaz árnyalatokkalsötétebb folttala kényelmetlenségtőlnem alszol tovább ívás a fűszálnaktavaszíze vanelvágtakezemmost kopikéle a számbancsatorna mellettülökemberek ástákhogy elvezessékvalahováa vizetén mégmarasztalnámnem értemhonnan lesznekbele a…

Tovább
Vezetékes telefon

Még szerencse, hogy napközben bementem az egyetemre, és befejeztem egy beadandóm is. Most bűntudat nélkül téphetek. Ha maradt volna füvem, akkor a délután azzal megy el, hogy azt szívom, ha nem lett volna, és tudom, nem is lesz, a nap mély agóniába süppedve telik, mondván „mit értem el az életben, ha huszonkét évesen még egy…

Tovább
Imre Ábris verse

Tajték mikor a kerti csap elárasztjaa homokozó építményeit és alagútrendszerétvize kivájja majd belepiaz árkokat ereket elágazásokatderék ólomkatonámként sodródom az árbancsak ajtók csak kapuk csak ablakokbárhová lépünknyitnikék nyitnikékszakadnak be szárnyaika hányástól való fulladást már megszoktama holttestek átjárják testnyílásaimatzakatol bennem a mozgásitt mindent a víznek építettemtudja ezt az ólomkatona isazonban lépten-nyomon igyekszik gátakat emelnimentve ami menthetőtestével torlaszolná…

Tovább
A háttérben várakozók

Bakó Endre az elmúlt évtizedek folyamán különböző fórumokon megjelent, Debrecen és Nagyvárad irodalmi és művelődéstörténeti múltjával foglalkozó tanulmányainak, esszéinek és dokumentumriportjainak gyűjteményes kötetbe foglalására már korábban is volt példa. Ezek hozzáférhetőek magyarországi (Rejtett vízjelek. Irodalmi tanulmányok, Napló Kiadás, Debrecen, 2008; Ágak és hajtások. Irodalmi tanulmányok, Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc, 2014) és romániai (nagyváradi) kiadásokban is (Irodalmi…

Tovább
Légrádi Gergely kisprózái

Apám Ő az, ott. Látod? Nézem a fiamat, ahogy nézi a képet, rajta az apámmal. Ő a nagyapád. Ekkor láttam utoljára. Nem sokkal azután készült a kép, hogy felállt az asztaltól, a kávéház teraszáról. Ahol én ültem, néhány pillanattal korábban még vele szemben. Nem is tudom, hogy kiáltani akartam vagy utána menni. Talán mind a…

Tovább
1688

Eposzrészlet A gyökér 1 Jönnek utánam, jönnek értem, hiába folytatok rejtőzködő életmódot, végem. Hiába mondom, hogy nem ér a nevem, hiába látják, hogy ez itt az én helyem, nem hallanak, nem látnak, kiásnak másnak, tudják, megérem a pénzem, így aztán végem. Én teszem naggyá őket, azzal, hogy vagyok, hogy magamhoz hozzáférést adok, pedig dehogy adok:…

Tovább
Rémeim

A zsákos bácsi kijött a házból, és a zsákot a kezében hozta. Odabent volt az udvaron, mi meg a kerítésen kívül, az utcán, még nem is annyira közel, és amikor elindult, nem arra indult, hanem hátrament a kicsi, ráncos öreg a kicsi, ráncos háza előtt a fejébe nyomott nagy kucsmában, amely nagyobb volt majdnem, mint…

Tovább
Csigadíszes irhaszövetek

Mihók Tamás: Rizómazaj A humánperspektíván, az ember egyeduralkodó státuszán túltekintő szemlélete a poszthumán költészethez közelíti Mihók Tamás második magyar nyelvű verseskötetét, miközben a természetfelfogást, a klímakatasztrófa okozta szorongást, valamint a rá adható reflexiók tematizálását, egyszersmind a társadalomkritikai arcélt tekintve a kortárs ökoköltészet tendenciáihoz csatlakozik (a nemzetközi ökolírából tavaly jelent meg egy reprezentatív magyar nyelvű válogatás:…

Tovább
Kutasy Mercédesz

Az ekvivalencia illúziója Jorge Luis Borges szerint „[n]incs olyan probléma, mely szorosabban fonódna össze az irodalommal és annak szerény misztériumával, mint a fordítás kérdése”,[1] a fordítás kérdésével ugyanakkor valószínűleg az ekvivalenciáé fonódik össze a legszorosabban, vagyis az, hogy hogyan lehet két szöveg azonos, amikor a fordítás során minden szót kicserélünk. Amikor ezen gondolkozunk, nyilvánvaló paradoxonnal…

Tovább
Kisvárosi történetek

A halál Elmentem a háborúba, uram, mert meg akartam halni, igen, úgy ahogy mondom, elegem volt az életből, torkig voltam vele, hánytam tőle, öklendeztem, jött ki belőlem, bugyborékolt fölfelé, egy ismerősöm férje így halt meg, igen, annyit ivott, vedelt színész létére, nem is tudom, hogyan tanulhatta meg a szöveget, meg miként is léphetett fel, hogy…

Tovább
Halmai Tamás

A porhaza meghódítása Egy másik édenbe űzte ki őket.Nem is űzte: hagyta, hadd menjenekkócos fejük után, repesni, szívhadd teljesüljön félős mellkasukban,legyen szabadság a világosságból.A kapuban a kerub gyöngy derűvelbiccent, a kilépőknek szép utatés édes sorsot kíván. Ami várjaőket, túl van az ártatlanság jussán.Azóta nem az én az alanyaaz embernek, hanem a nyelv, az ének,a költészet,…

Tovább
Buda Ferenc verse

x   x halihó   halihóhova lesz ami jóami jó hova szálljön az ősz lekaszál jön az éj feketénkülön ágy te meg énhol a rév hol a parta remény hova tart mi motoz mi zörögver a szív dübörögfeketén jön az éjcsak aludj te ne félj hunyorog csak a vágyte meg én külön ágyhova száll ami jóhalihó   halihó (Megjelent az Alföld 2022/6-os számában,…

Tovább
Jókai, az ismeretlen ismerős

Hansági Ágnes: Móric, Mór, Maurus: Jókai Irodalomtörténésztől szokatlan „Jókai-életrajzot” publikált nemrégiben napjaink legaktívabb Jókai-kutatója, Hansági Ágnes: a már címében is játékos kis könyvecske ugyanis első ránézésre sokkal inkább emlékeztet lapozgatós gyerekkönyvre, mint egy tudományos szakmunkára. A rövid életrajzi epizódokat és rengeteg képes illusztrációt tartalmazó munka persze egyfelől nem is tartozik szorosan Hansági – folytonosan bővülő…

Tovább
Márton Ágnes versei

Hősöm Mást nem bír X, csak a macskatévét nézinappalt éjszakává téve.Ez bizonyos értelemben home office. Patkányok Doom II-n játszanak, lövöldöznek,Romero harap is, de csak a képernyő túloldaláról.Csimpánzok vezényelnek a joystickkal, bele-ragad a fogukba a jutalomkeksz. Fekete vonalas, viharváró kék szárnytükör, szinte szürke.Egy szajkó, csőrében gyalogcincér, majd fésűsbagolylepke. Messzire hordja a tölgymakkota fától, párat bele is…

Tovább
Deák Botond

A kendő            „…az Ő sebei által gyógyulunk mi…” (Ézsaiás) A véres saru.Véres lábfejek.Vérvörös lesz a fehér kendő is,ahogy a kereszt!Jézus.Kezei.Válla.Lábfejei.Vedd le a mocskos kötényt, mielőtt bejössz!Moss kezet az evés előtt!Igenis, Anyám!Miért különbözik ez az este minden más estétől?Méltatlan vagyok, Anyám! Mi az igazság?!Ha nem hallod meg, senki sem mondhatja meg neked!Elkezdődött, legyen hát!Húsomnak húsa,…

Tovább
G. István László versei

Haszid példázat Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek szemében,kimossa a tegnapi látványt,előmossa a holnapi látványt,átöblíti a látás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amire nem kell nézni.Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek fülében,kimossa a tegnapi hangot,előmossa a holnapi hangot,átöblíti a hallás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amit nem…

Tovább
Horváth Florencia versei

Amit a versnek Onnan indul el, ahonnan egyáltalán nemvolna szabad, a stabilitás keresi hazáját. A régenritkaságszámba menő pillanatok hétköznappáváltak, kiszakadni, szintet ugrani vagy lépnilegalább. Ami normális esetben nyelv, az letta talaj, minden történő mozdulatom csiszol rajta.Azt akarom, hogy a földút egyszer véget érjen,akkor is, ha utána nincsen más, csak szakadék. Vetkőzni kellene, bújni, ordítani, hogy…

Tovább
Turi Tímea versei

Zsoltár női hangra Mi történik addig, amíg felszáll, mint a köd, a fájdalom?Egy társaságot nem úgy lehet kiismerni, hogy ki kivel beszél,hanem hogy ki kivel nem állna szóba semmi szín alatt.A férfiakat mindig akkor tudtam megérteni, ha nőnek képzeltem őket,és ekkor, elrejtett virág egy bársonyos kert mélyén,feltárult előttem titkos életük:sértettségeik, sok bánatuk, a kétely és…

Tovább