Alice Munro: Valamit el akartam mondani, ford. Kada Júlia Ezzel az eredetileg 1974-ben, Alice Munro harmadik könyveként – és második elbeszélésköteteként – megjelent kötettel lett teljes a Nobel-díjas kanadai író életművének magyarra való átültetése. Ez önmagában is sikertörténet, amelyért a Park Kiadónak tartozunk köszönettel, és mindenképpen örülnünk kell neki, akkor is, ha ebben a kötetben…
Tovább2023/8
Az önbecsülésről
Egyszer, száraz évszak idején, nagy betűkkel felírtam a noteszomba (a mondat átlógott a szemközti oldalra), hogy az ártatlanság vége az, amikor az embert megfosztják attól a tévhittől, hogy kedveli önmagát. Bár most, néhány évvel később, már ámulok azon, hogy meghasonlott tudatom milyen aprólékosan feljegyezte minden egyes rezdülését, mégis zavarba ejtően tisztán emlékszem a keserű szájízre,…
TovábbC. K. Williams verse
Kanális (Canal) A szinte ízletesen beteges, nyirkos, sötét alga, mely köves peremét borítja,áramlatának poshadt gazdagsága, mely véletlenszerűen köp fel hulladékot,döglött halat, kenyérhéjat, óvszert, mindez lassú szennykásaként kavarodika téli ég soktonnás súlya alatt, mely még jobban elsötétít mindent, lehetetlen,de még jobban besározza a szemetet, gyümölcsöt, papírt, leveleket, a vizet. Mégis, ahogy mellette baktatok fagyoskodva, úgy tűnik,…
TovábbRichard Siken versei
Seherezádé (Scheherazade) Mesélj arról az álomról, amelyben kihúzzuk a testeket a tóból, és meleg ruhát adunk rájuk ismét.Késő volt, és senki nem tudott aludni, a lovak pedig futottak,ameddig el nem felejtették, hogy lovak. Ez nem olyasmi, mint egy fa, ahol a gyökereknek valahol véget kell érniük, ez inkább olyan, mint egy szám a rendőr rádióján,…
TovábbMichael Donhauser versciklusa
Mint fű (Wie Gras) (részlet) Legendák Ott vonultak el a felhők, ott az utak szépen rásimultak a tágas dombok tövére, míg a rétek lélegeztek, és kitartott még a nyár, amelyben pókfonál repült, szakadt, az esti fényben aztán imbolyogva elveszett. Fákhoz úgy közel, a fák kemény dióihoz vagy suttogó levélhez úgy közel mozdult, mi ág még…
TovábbA vihar
(Stormen) „Elviszlek a friss forráshoz, szedek málnát neked…”William Shakespeare: A vihar(Szász Károly fordítása) Nem kellett volna visszatérnem a szigetre, mégis így tettem. Április van. Nemrég esett, mint ilyenkor mindig, ködsáv ül a híd két lábánál az őrházakon és a régi vassorompók maradványain. A ködről az a fehér fátyolfüggöny jut eszembe, amit Johannes nyaranta terített a…
TovábbV. Leac versei
Jelenlét (Prezența) Este amikor az erdei levegő rejtelmeskedik a sátorbanAz eltűnésnek az anyag más kifejezési formákatMás kommunikációs formulákat választOlyan ez mint amikor úszni tanulsz követve az utasításaitValakinek akit nem biztos hogy látsz A kíváncsiak új heppje az őszinteségA várakozás idején senki sem gyűjt tapasztalatotMások tapasztalataiból nem okulszA dinoszauruszok: zavaros víz katalizátorai Kint letörő ágak reccsenéseA…
TovábbGabriele Galloni versciklusa
Milyen fényben hullanak majd (In che luce cadranno) A halottak – az utolsószéljegyzetek az ismertvilághoz – sűrűn felelgetnekegymásnak a máglyasötét és a tengerparti fenyvesek gyantája között. * Halottakról folyt a szó. Az asztalona vacsora szétszórt maradványai – azoka frissen sült marhaszeletek. A hűtőszekrény szerelmesen beszélgetett a csillagokkal. * A halottak kakálnak, pisálnak, ahogyaz élők. Csak…
TovábbHullámvölgy
(Marriage Lines) A Glasgowból felszálló kis duplafedeles gép félig üres volt: csak egy-két hazatérő szigetlakó ült a székekben, plusz néhány szezon előtti víkendező túrabakancsokkal és hátizsákokkal felszerelkezve. Majdnem egy órán keresztül repültek a gomolygó felhők felett. Aztán feltűnt alattuk a sziget rojtozott partvidéke, és megkezdték az ereszkedést. A férfi mindig is szerette ezt a pillanatot.…
TovábbChinua Achebe versei
A teremtő büntetése (Penalty of Godhead) Az öregember szalmaágyalángot kapott, felerősödveaz éjszakai rönkökből a harmattantüzet gyújtó leheletétől. Dacolva a korával ésa betegségével, felállt és maga irányítottafüsttől elvakulva a mentést. Egy fürge patkány jelent meglyuka ajtajánál, gyorsan balra nézett, majdjobbra, és átsuhant a padlóna közeli termőföldekre.Még a csótányok, ezek a hajthatatlanbérlők is, melyeknek semmi sem szegi…
TovábbWilliam D. Ehrhart versei
Gerillaháború (Guerrilla War) Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkongtól. Senki sem visel egyenruhát.Mindnyájan ugyanazta nyelvet beszélik(és akkor sem értenéd őket,ha másképp lenne). Gránátokat ragasztanaka ruhájuk belsejébe,és robbanószerkezeteketvisznek a piacra kosárban.Még a nőik is harcolnak.És fiatal fiúk is.Meg lányok.Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkong tagjaitól.Egy idő utánfeladod a kísérletezést. Gyönyörű roncs (Beautiful Wreckage) És ha nem lövöm le…
TovábbDean Young versei
Az archaikus torzóm (Archaic Torso of Me Too) Egy ürge a szomszéd kórterembenfolyton a kibaszott cukorért kiabál.Az első éjszaka, hogy tiszta a fejem,egy nő imára akar sarkallni, miközbenegy héjafejű árny magával ragadjabiohulladékomat, átok veri a falat:csak hallucinálok. Egy napóraszámlapjára kötnek, a gyógyszereketarkangyalok nevén nevezik, fújtata lélegeztetőgép, mint a focizó katona,és kong, mint a Big Ben.…
TovábbGonosz csillag
Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag, ford. Kúnos László Az Alkímia Knausgård legújabb sorozatának nyitó darabja: beleszőtt popkultúrát, krimit, csillagászatot, teológiát, spiritualizmust, hogy ezek amalgámja szolgáljon görbe tükörként a legújabb kori embernek. „Ha eljött az ítélet napja, örülök neki.” (161.) – szögezi le Iselin, aki nem lepődik meg az éjszakai égbolton megjelenő új csillagon. Szemét az égről…
TovábbNem félünk a vakoktól
Lina Meruane: Vakfolt, ford. Báder Petra Lina Meruane Vakfolt című könyve a Sonora Kiadó harmadik kötete, és az eddigi választásokból úgy tűnik, hogy a látás kérdése, képzőművészet és irodalom kapcsolata a kiadó lassan körvonalazódó védjegyévé kezd válni. Az előző kötet, María Gainza Látóidege címében is rímel a friss kiadásra, de míg ott argentin múzeumok képei…
TovábbAmerikai vakfoltok
Bret Easton Ellis: Fehér, ford. Sepsi László Az internetes kultúrharcok korában egy, a kurrens társadalmi és kulturális jelenségeket taglaló esszékötet megjelentetése hálátlan feladat. A nyomtatott könyv mint médium ugyanis igen nehezen képes lépést tartani a történésekkel. Ez különösen nehéz feladat, ha az online valóság változásainak lekövetése a cél. 2023 januárjában valaki a Twitteren az alábbi…
TovábbOrpheusz-változatok
Báthori Csaba Rilke-fordításaihoz „A tökéletes műalkotásnak csak annyiban van köze hozzánk, hogy túlél bennünket.”(Rainer Maria Rilke: Levelek II/971.) „Mert hát soha ne feledkezzünk meg arról, hogy legfőbb feladatunk a formateremtés.”(R. M. R.: Levelek III/1411.) 1 Báthori Csaba Világnak világa című, 1992-es fordításkötete már tartalmazta Rainer Maria Rilke nagy Orpheusz-ciklusát, de 2013-ban a fordító önálló, kétnyelvű…
TovábbElizabeth Willis versei
Olaj és Víz (Oil and Water) Mint történelem a hangban, volt a festményben egy óceán. Mit vett fel a nő, miközben megfordult? Megtöltöttem a fürdőkádat vízzel. Szereztem be fát. A szikrára gondoltam,ami meggyújtja az olajat, a tűzre, ami gőzzé változtatja a vizet. Ez inkább vitorlázás volt, nem alvás. A szem alkalmazkodik a sötéthez. Egy kép,…
TovábbFoltok és leplek
Lev Tolsztoj: Anna Karenyina – a regény képi önértelmezése „Borzas szakállú, vén parasztocska csinált valamit, valami vas fölé görbedt, franciául karattyolt, de nem lehetett érteni, ő pedig, mint ebben a rémálomban mindig (éppen ettől volt olyan szörnyű az egész), úgy érezte, ez a parasztocska ügyet se vet rá, csak valami rémséget csinál fölötte a vassal,…
TovábbEavan Boland versei
A szerelmi líra ellen (Against Love Poetry) Harminc éve, nyáron esküdtünk meg. Végig szívből szerettelek, attól a pillanattól eddig a pillanatig és tovább. Más dolgokat is szerettem. Köztük a nők szabadságának eszméjét. Hogy miért teszem ezeket a szavakat egymás mellé? Mert nő vagyok. Mert a házasság nem szabadság. Ezért itt minden szó a szerelmi költészet…
TovábbSzerhij Zsadan versei
[Nevezz meg, mint egy betegséget] (Виговори мене, ніби назву хвороби) Nevezz meg, mint egy betegséget,amivel együtt kell élned. Európa Kelet határa.A szél nyugati iránya. Az éjszakai hó kőzetolvadék.„Dicsőség” – köszön valaki.És visszaköszönsz – „Dicsőség”. Nevezz meg,mint egy idegen nyelvben a szerencsétlenséget.A hó olyan lelkesen hull, mint aki úrvacsorára siet.Csendes téli folyó, amely a semmibe ömlik.Amíg…
Tovább