Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Zuhog az eső, közben a horizont fölött süt a Nap. Errefelé azt mondják ilyenkor: veri az ördög a feleségét. Lajos a sürgősségi osztály bejáratának eresze alól kilépve a szivárvány alá áll, hogy a zápor lemosdassa arcát. Homlokán a szaporodó ráncok mélyedéseiben megül az esővíz. Savószínű szemei körül a szarkalábak is felfognak egy-egy cseppnyit. Halántéka dobol,…
Tovább
Rékai Anett: Menetiránynak háttal Kifejezetten érdekes lendülettel indul a Petri-díjas Rékai Anett első verseskötete, majd folytatódik precízen komponált, motivikus kapcsolatokra épülő, tükörszimmetriákkal, érzelmi intenzitás fokozódásával is járó szerkezeti ívvel. A retrospektív vershelyzetek a fájdalom kibeszélésének, ezáltal az értelemadás szükségességének, majd pedig az illúzióvesztésnek a szólamait adják. A gyerekkorból származó lelki sebek és abúzusok tanúsága, a…
Tovább
Biró Zsombor Aurél: Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek Habár az önéletrajzi műfajokhoz sorolható szövegekkel kapcsolatban hagyományosan fennáll az elvárás, hogy szerzőjük már kiterjedt élettapasztalattal rendelkezzen (azaz a tekintélyes életkor mintegy legitimálja az önéletírásra való vállalkozást), az elmúlt évtizedek memoár-boomja ezt az elképzelést is felülírta. Nemcsak a populáris kultúrában találhatunk példát arra, hogy egy húszas…
Tovább
Vida Gáborral Szirák Péter beszélget Szirák Péter: Másfél órával ezelőtt nyitottad meg a 95. Ünnepi Könyvhét debreceni eseménysorozatát. Komoly, megrendítő vallomást olvastál föl a könyv, az olvasás – mondjuk így: emberi elengedhetetlenségéről. Aki nem hallotta, olvashatja majd az Alföld októberi számában, ahogy ennek a beszélgetésnek a szerkesztett változatát is. Jártál-e már Debrecenben, és ha esetleg…
Tovább
A 95. Debreceni Ünnepi Könyvhét elé Egyszer, amikor hivatali kötelességemnek eleget téve egy zsűri előtt beszámoltam az általam vezetett intézmény áldatlan állapotairól és áldásos tevékenységéről, külön kiemelve, hogy expozémmal nem azt szeretném elérni, hogy több pénzt szánjanak ránk, hanem csak hagyjanak békén, egy kedves és szép hölgy megkérdezte a mondókám végén: ugyan mire kell még…
Tovább
Ellipszis-tánc Ellipszis-táncot lejt a világ s az életmert egy a középpont de kettő a pólusha a centrumban összeszikráznakfellobban bölcsesség szerelem ének Ha az újév és szentiván összeérnekmiközben mindkettő megőrzi posztjáta centrumban egyszerre lesz hideg és hévazonost azonosra cserélnek Ha ezt a misztériumot megértednem bánt távolság idő múlásaegyütt leszel alanya s állítmányaa legyenben újraszülető létnek Vasárnap…
Tovább
Hangetetés Etette a kószáló hangokat.Magokat szórt az ablak alá,és elbújt, hogy hallgassa őket.Kitett napraforgómagot,mire odarepültek az M-ek,mormogtak és mekegtek,majd közéjük ült egy N is,halkan neszezett, nógatott,de elkergette egy vadulnyekegő, nyámmogó Ny,és hangosan nyenyerészett.A kölesre sok S és Sz szállt,szédítő, szelíd hangsereg:susogtak és sejpegtek,szuszogtak és sziszegtek.A tökmagra hatalmas B csapott le:bömbölt és brekegett,a gyomrában egy P…
Tovább
Fénylő hegek Csöndes, bár apám-nál nem hallgatagabb.Bögréből bögrébe öntögetiát forró teámat.Csak a két gyereke miattilyen figyelmes. Kezébengömbölyű pipafej, édesdohányszagot árasztszürke kardigánja,az az egy, amit mindig visel,és szúr a borostája. Hogy apámnak is szúrt,csak képzelem, sohasemérintettem arcát. Kifelé meredt az ablakon,de nem azt látta, amit nézett.Mutató- és középső ujját orraalá helyezve gondolkozott,nekem mindig hátat fordítva.Csak ritkán…
Tovább
Napló, 2022 2022. október 2. Cselényi Laci mesélte, hogy Simkó Tibor, a máig kevéssé értékelt egykori pozsonyi költő egyszer azzal állította meg az utcán, hogy neki prosztatarákja van. Cselényi még évek múlva is elhűlve emlegette az esetet: Simkó közönye hökkentette meg. Úgy képzelte, hogy a rák tragédiáját csak hajtépve, átkozódva, végletekig elkeseredve lehet tudomásul venni…
Tovább
Tranzakciók (I) a fa áteresztő pontjaiba nyomkodomaz ujjaimat.szivárogni kezd belém a növényiszorongás. átveszem az ág,a törzs, a gally csillapíthatatlan görcseit:vándorló dudorok iszkolnak ide-oda abőröm alatt.most uszítsd rám, kérlek, a kiéheztetett, radikalizáltrepkényt. • kovakövet viselsz karkötőben, gyűrűben, láncban tűzgyújtási tilalomidején. de miért? • háztartási robotok hóráznak a Vitéz Mihály téren csütörtök ésvasárnap délután. • poroltóval rohan…
Tovább
poétikai merengések holdfényben jött jött jött felém a téli holdés azt mondta szomorú verseket kellírnom én pedig nem hallgattam ráde ismét jött jött satöbbi és aztmondta a verseknek a valóságrólkell szólni és nem akartam hallgatnirá de jött jött és satöbbi satöbbivégül megkérdeztem hogy rendbenhogy akkor miről mit hogyan kellírni és azt mondta a téli hold…
Tovább
Nem menekülök Szeretnék szembenézni veled, és végrenem menekülni el, mélységes szomorúság. Telepedjünk le az asztalhoz, itt a konyhám,székeken szemtől szembe, mert beszélnünk kell. Nem is muszáj beszélnünk, de muszáj számolnunkegymással, elszámolnunk mindennel, ami összeköt. Nem hívtalak, de jöttél, így szokott ez lenni,tudd viszont, hogy itthon vagyok immár,nem szököm meg a hátsó ajtón, ha érkezel,szembe akarok…
Tovább
Szervraktár Lobbisták az égben: 32,1-13 32 1 Jól sejted, fiam: nem csak Krisztus urunklobbizik Istennél, 2 szó szerint füstöl a feje(mármint az Úrnak), hogy milyen úton-módonlehetne összefésülni a legkülönfélébb érdekeket,3 ha megígéred, hogy nem vered nagydobra(nem akarlak kabátlopási ügybe keverni!),akkor megsúgom, hogy az Úr színe előtt4 az elabortált lelkeka leghangosabbak,fülsiketítő a néma sírásuk,ahogy kompenzációt követelneka…
Tovább
Nyári kertekben üldögélni Január vége volt, hetei lehettek hátra.Nyári kertekben üldögélni, mondta,és elmosolyodott. Bérelni akart volna egy zöld-övezeti helyet, ahova meghív mindenkit,akit szeret, hogy együtt nevessenek.De valahogy nem jött össze az elképzelés.’21 tavaszán kiadtak már Budánminden kertkapcsolatos bérleményt. Voltak persze sikeres akciók. Például Robi,a gyöngéd Robot-angyal vagy -szerető, akia sugárkezelés során a mennyezetrőlleereszkedett, szárnyai közé…
Tovább