Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A minden és a semmi között ingadozik Roberto Bolaño posztumusz kötete, az öt könyvre oszló 2666. A regény 800. oldalán „végre eljutottunk Archimboldi húgához, Lotte Reiterhez” – gondoltam, most végre fény derül mindenre, az összes eddigi látszólagos összefüggés alátámasztást kap, vagy éppen megsemmisül, az ezernyi részlet és szereplő végre összeáll, és megértem, mire ment ki…
Tovább
Immár öt kötettel büszkélkedhet a Horizontok-sorozat, a Fiatal Írók Szövetsége és a Jelenkor Kiadó által életre hívott kezdeményezés, melyet Izsó Zita, Lesi Zoltán, Urbán Bálint és Zelei Dávid szerkesztenek. A Világtalanul? című világirodalomkritika-kötet és a portugál João Tordo Memory Hotelje (mindkettő 2015) után idén két versfordítás-gyűjtemény is megjelent, a Nobel-díjas ír Seamus Heaney Élőlánc, valamint…
Tovább
Egyes számú döntés: nem fogok Závada Péter pályájának korábbi vagy párhuzamosan futó rétegeiben viszonyítási pontokat keresni a Mész című verseskötethez. A kötetborító egy befelé vezető utat kínál fel – a bejárat, a felfelé induló lépcsők még látszanak, az, ahová visznek, nem: engem persze az érdekel, ami odabent van.
Tovább
A regény 466. oldalán a tizenkét éves Labancz Bianka – az Asztalizenéből ismerős, majd futólag a Protokollban is feltűnő étteremtulajdonos, jelenleg konyhabútorstúdió-vezető Labancz Győző kisebbik lánya – végigméri elrablóját: „Száznyolcvan centi magas, vízilabdás alkat. / Hosszú lábát lefelé szűkülő / Piros nadrágba bújtatta. A piros nadrágot / A férfiakon, vagyis a piros nadrágos / Férfiakat……
Tovább
Kénytelen vagyok röviden mellébeszélni a mesélős kedvű Nádas Péter megejtően karcsú, Forgách András kedves vonalvezetésű rajzaival ékesített esszékötetének, Az élet sójának. Mivelhogy nem tudom nem szóvá tenni a szerző kétezres években született esszéinek jellegzetes hanghordozását, a jellegzetesen hordozott hang témakezelésének néhány jellemző példáját. Horthy István özvegye, vagy ha úgy jobban tetszik, a kormányzó Horthy Miklós menye,…
Tovább