„A költészetben nem lehet csalódni”

Villányi Lászlóval Komálovics Zoltán beszélget Komálovics Zoltán: Pályádat figyelemmel kísérve úgy látom, hogy kötetről kötetre egyre világosabban rajzolódik ki egy olyan alkotói éthosz, ami lényegileg alakítja költészeted tartalmi és formai mozgásait. Véleményed szerint van-e a költészetnek (és tágabb értelemben az irodalomnak) etikai aspektusa? Tud-e a művekben artikulált személyes éthosz valóságformáló erővé válni? Villányi László: Az…

Tovább
A madár szól majd utoljára

Villányi László: mindenek előtt Hogyan olvassunk egy Villányi-kötetet, teszem fel magamnak a kérdést. Duchamp Unhappy Readymade-je jut eszembe. Pontosabban a Bolaño 2666-os szövegáradatában megidézett Duchamp-allúzió, ahol már szó sincs boldogtalanságról. Lecsupaszítva ragyog fel a műtárgy egy Santa Teresa-i hátsó kert szárogató kötelén. „Amalfitano reggelente, mielőtt elindult az egyetemre, kilépett a hátsó ajtón, hogy a könyvet…

Tovább