Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Petőcz András: Az öregasszony, aki valamikor kislány volt Petőcz András kötetében sajátosan felépített tükörtörténetek jelennek meg, bennük „a férfi, aki” és „a lány, aki” az embereket, mindannyiunkat megtestesít. Emberközeli és mítoszt teremtő elbeszélések körvonalazódnak, ahol az emberi – nagyon is emberi – történik meg. A kötet fülszövegében olvasható, hogy „az elbeszélések hangvétele a klasszikus magyar…
Tovább
Nyirán Ferenc: Apokrif történetek „Majd eljön az idő, mikor hallgatok. / S csak nézlek némán, mint dóm falán / a szárnyas angyalok” – hangzik Nyirán Ferenc második, Kentaur című kötetének utolsó két sora (Posztumusz elégia). A szerző 2022-ben, a Napkút Kiadónál megjelent harmadik kötete, az Apokrif történetek a Kentaurban elejtett fonalat veszi föl. A második…
Tovább
Ruxandra Cesereanu: Angelus, ford. Karácsonyi Noémi A kolozsvári Ruxandra Cesereanu egy verses- és egy rövidprózakötet után idén regénnyel jelentkezik a magyar könyvpiacon, és ezzel bővíti az elmúlt években igencsak népszerű román szórakoztató irodalom remekeinek sorát. És valóban, nagy igény mutatkozik a könnyed nyelvezetű, olvasmányos, és főként igényes humorral szórakoztató prózára, amelyben keleti szomszédaink nagyon is…
Tovább
Győri László: Éjszakai híd A tisztaság akarása. Ez volt Győri László egy korábbi verseskötetének a címe. Akkor ezt írtam róla: „…jó a cím és annak tartalma akkor, amikor annyi a mocsok és a tisztátalanság a világban (persze mikor nem volt ez így?…), és ugyanakkor a normális ember (és költő) mindig arra vágyik, hogy ez ne…
Tovább
Báthori Csaba: A hosszú táv Báthori Csaba költészete valószínűleg nem illethető a „felkapott” vagy „divatos” jelzőkkel – néhány kortárstól eltekintve talán rokontalannak is tűnhet a mai magyar lírában –, mégis az egyik legnemesebb értelemben vett metafizikus költészet példája, melynek elődjeit inkább a nyugat-európai hagyományban kell keresnünk (például Hölderlin, Rilke vagy Rimbaud szinte átüt a verseken).…
Tovább