Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Női íráshasználat és kéziratos kultúra a hosszú 19. században, szerk. Török Zsuzsa A kötet a nők 19. századi kéziratos kultúrában való részvételére fókuszálva mutatja be a ránk hagyott kéziratok kiemelt jelentőségét. A gyűjteményaz [ELTE HTK] Irodalomtudományi Kutatóintézete által 2021. október 21–22-én rendezett konferencia előadásainak tanulmányokká bővített változatait tartalmazza. A tanácskozáson tizenöt előadás hangzott el, a…
Tovább
Irodalomtörténeti szempontból a kortárs Jókai-recepció egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy az életművel szinte mindenki foglalkozik a szakmából (és persze a szakmán kívül is). Hogy pontosítsunk kicsit: kevés olyan magyar kutatóhelyet vagy iskolát ismerünk, amely az utóbbi két évtizedben ne bővítette volna jelentősen a Jókai-szakirodalmat színvonalas munkákkal. Az ebből fakadó sokszínűség a legkoncentráltabban talán a hagyományosan kétévente…
Tovább
A kötet végén áll Hansági Ágnes tanulmánya: A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud? Meghökkentő ötlet: Flaubert utolsó, befejezetlen regényéhez mérni Jókai Mór nem is igazán jelentős szatirikus kisregényét (Egy ember, aki mindent tud?) azon az alapon, hogy mindkét szöveg olvasható a „dilettáns” születését elbeszélő narratívaként. (A „dilettáns” ezúttal a modern…
Tovább