Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Irodalom- és gazdaságtörténet
86963
post-template-default,single,single-post,postid-86963,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Irodalom- és gazdaságtörténet

Hozzászólás Hites Sándor A pénz fátyla… című tanulmányához

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad kezet adtunk, kíváncsian várva, mit mondanak. Balogh Gergő februári Pénz-számunkat olvasva Hites Sándor tanulmányához kapcsolódott.

„A 19. századi európai regény a pénzről szól” (86.), kezdi Hites Sándor az Alföld Pénz címet viselő összeállításának részeként olvasható tanulmányát. Hites értekezése abba a – magyar irodalomtudomány kérdezésirányainak tekintetében egyedülálló – sorba illeszkedik, amelyet a szerzőnek az elmúlt években publikált, a pénz és a prózairodalom, általában pedig a gazdaság és az irodalom viszonyát vizsgáló munkái képeznek (lásd a lenti jegyzéket). A kérdés az, hogy a gazdaság- és irodalomtörténet miként kapcsolható össze adekvát módon, hogyan járulhat hozzá a pénz megértése az irodalmi mű, avagy itt: a 19. századi európai regényirodalom megértéséhez.

Az idézett tételmondat többféleképpen is kiaknázható: 1. Előtérbe állítja a 19. századi prózairodalom egy olyan tematikus vonulatát, melynek legjellemzőbb tulajdonságát a pénz fenoménjének szentelt fokozott figyelem jelenti (Hitesnél ennek lesznek példái Charles Dickens, Honoré de Balzac, Anthony Trollope és Jókai Mór művei – bár a Szegény gazdagok némiképp kilóg a sorból –, melyek különbségei egyúttal a pénz fogalmában rejlő törésekre is figyelmeztetnek). E vonulat, sugallja tételmondatunk, azonosítható „a 19. századi európai regény” kategóriájával, mivel az, amit az irodalomtörténet-írás ezzel a névvel illet (ez lenne a realista regény), az előbbi korpuszból születik meg. 2. A pénznek szentelt tudatos vagy tudattalan figyelem határozza meg a 19. századi regény lehetséges szerkezetét, ezért szükségszerűen túl is mutat az előbbi, a pénz fenoménjét direkt módon középpontba állító korpuszon. A 19. századi európai regény tehát akkor is a pénzről szól – a szól valamiről frazemikus, reprezentációt hangsúlyozó értelmében –, ha nem a pénzről szól: diszpozícióját a pénz létesíti, lehetőségeit a pénz hangolja. Ennek eminens példája a viktoriánus regény, amelyben a pénz „megjeleníthetetlen fenyegetés”-ként (89.) játszik központi szerepet. 3. A vizsgált időszak európai regényei azonban nemcsak reprezentálják a pénzhez kapcsolódó társadalmi gyakorlatok és viszonyok valamely formáját, hanem egyedi módon tesznek tanúságot az emberi társadalmak gazdasági dimenzióiról, vagyis nemcsak leképzik, hanem teremtik is azokat. A gazdasági térbe ekként belépő és azt alakító irodalmi nyelv és konvenciói – egy általánosabb szinten pedig az irodalmi mű fiktivitása – amellett, hogy befolyásolják a pénzről való gondolkodást, a korabeli olvasók számára a pénz 19. századi absztraktabbá válásának, az anyaga révén kódolt értékű fémpénztől a fedezetét elrejtő és azt hiányként tartalmazó papírpénz felé való történeti elmozdulásnak a megértéséhez is segítséget nyújtanak. A pénzről való szólás vagy beszéd – a szól valakihez kommunikatív, valamely összefüggésrendszert megalkotó (a kihirdetéshez közelíthető) értelmében – a gazdasági dimenzió mint olyanként történő létesítésének műveleteként is felfogható.

A 19. századi irodalmi művek gazdasági vonatkozása eszerint mindig tartalmaz egy konstatív (vagy reprezentatív) és egy performatív struktúramozzanatot is: a „19. századi európai regény” ebben a feltételrendszerben szólhat „a pénzről”. A regényekben feltűnő képzet, mely szerint a pénz valamifajta mindenható, misztikus entitás lenne, egymás mellett él a pénzt a gazdaság racionális logikájába integráló korabeli elméleti modellekkel. Ezért van az, hogy a korban a pénz kétarcú voltában válik elgondolhatóvá, sőt „a misztika” egyenesen „áthatja a kapitalizmus materializmusát” (91.).

Hites tanulmánya az irodalom- és gazdaságtörténet lehetséges kapcsolódási pontjait egy összetett és izgalmas – az alap és a felépítmény logikáját maga mögött hagyó – szempontrendszerben vázolja fel. Inspiratív írás, amely képes komoly kérdéseket intézni irodalomértésünkhöz, és nem kevésbé komoly válaszok lehetőségét körvonalazni. Élvezettel olvastam.

Hites Sándor vonatkozó írásai:

Hites Sándor, Gazdaság, pénz, piac, üzlet, irodalom: a New Economic Criticism, Helikon, 2011/4, 467–498. Hites Sándor, Isteni ökonómiák. A klasszikus brit gazdaságtan és a kereszténység kapcsolatáról = Gazdasági teológia, szerk. Fogarasi György, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Összehasonlító Irodalomtudomány Tanszék, Szeged, 2013, 186–201. Hites Sándor, A vagyon kegyelme. Gazdaság és vallás kapcsolatáról Széchenyinél = „Visszhangot ver az időben”. Hetven írás Szegedy-Maszák Mihály születésnapjára, szerk. Bengi László – Hoványi Márton – Józan Ildikó, Kalligram, Pozsony, 2013, 111–119. Hites Sándor, A kincstől a tőkéig. Kísértettörténet és pénz a korai magyar novellában (Kármán, Fáy, Kölcsey), Literatura, 2013/2, 115–138. Hites Sándor, Hypotheka vagy hypothesis: a valóságos és a képzeletbeli a Hitel gazdaságtanában = Jólét és erény. Tanulmányok Széchenyi István Hitel című művéről, szerk. Hites Sándor, reciti, Budapest, 2014, 95–131. Hites Sándor, Az irodalom és a gazdaság valóságáról és fiktivitásáról = Tény és fikció. Tudomány és művészet a nemzetépítés bűvkörében a 19. századi Magyarországon, szerk. Varga Bálint – Lajtai Mátyás, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2015, 131–163. Hites Sándor, A pénz mint papír és írás: Jókai esete a bankjegyekkel 1848-ban = „…író leszek, semmi más…”. Irodalmi élet, irodalmiság és öntükröző eljárások a Jókai-szövegekben, szerk. Hansági Ágnes – Hermann Zoltán, Tempevölgy, Balatonfüred, 63–81.

Hites Sándor: A pénz fátyla, avagy a monetáris reprezentációról néhány 19. századi regényben (Alföld, 2017/2.)

Borítókép forrása/source of cover.

Balogh Gergő

szerző: Balogh Gergő
honlap e-mail
Balogh Gergő 1991-ben született Budapesten. Jelenleg PhD-hallgató az ELTE BTK Általános irodalom- és kultúratudomány oktatási programján. Főbb kutatási területei: a magyar modernség irodalma és előzményei, Karinthy Frigyes életműve. A FISZ tagja.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések