Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Pál Sándor Attila versei
88993
post-template-default,single,single-post,postid-88993,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Pál Sándor Attila versei

Ballada a halálról

Lehet a halál még annál
is félelmetesebb, mint
ahogy most gondoljuk?
Meglehet. Meglehet.

Egy tudományos kutatás szerint
ugyanis az agy jóval tovább
működik annál a pillanatnál,
amikor a test már nem ad
életjeleket. Jóval tovább.

Az emberek pontosan tudják
és érzékelik tehát, amikor más
emberek megállapítják, hogy meghaltak.
Pontosan tudják.

Egy ember csapatával olyanokat
vizsgált, akik szívrohamot kaptak,
beállt náluk a halál állapota,
de sikerült újraéleszteni őket.

Többen pontosan leírták, mi történt.

A klinikai halál abban a pillanatban
következik be, amikor leáll a szív
és a vérkeringés az agyban.
Abban a pillanatban.

„Amikor ez bekövetkezik, az agy leáll.
Megszűnnek a reflexek, a pupilla nem reagál.
Egyfajta energiarobbanás durran szét az agyban.
Mint egy szupernóva vagy épp kitörés a Napban.”

Régebben emberek
olyan emberek agyában
vizsgálták az elektromos
jeleket,
akiket elaltattak, majd
mesterséges szívrohamot idéztek náluk elő.
Olyan csodálatos mintázatokat láttak,
melyek szerint társaik agya hiperérzékennyé
vált a halál pillanatában.

„Ugyanazokkal a módszerekkel dolgozunk,
mint azok az emberek, akik azt vizsgálják,
milyen folyamatok zajlanak le pontosan
az emberek agyában, amikor szerelmesek lesznek.”

Az olajmunkások tömegszerencsétlenségének balladája

Szabad szombat, reggel 7 óra.
A telepen dübörögnek a motorok.
A levegő 4 fokos.

Fekete fellegek az égen.

„Igyekezzünk fiúk, mert nagyon
befűtenek nekünk!”, biztatja
társait Illés, a Rakéta szociális
brigád vezetője.

„Mikor volt ez? Hát, gyerek, már kurva régen.”

A következő percekben elszabadulnak
a lóerők (vagy kilowattok) és 11
szállítójármű a Kiskunhalas-ÉK-É-32-es
fúrási pontra indult.

„Köd volt azon a reggelen. Ott szoptunk a ködben.”

Legelőször a 27 tonna teherbírású
FAUN gördül ki a kiskunmajsai telepről.

„Mikor volt ez? Kilencszázhatvanötben.”

És ezzel kezdetét vette a szanki szállítók
felelősségteljes munkája, amelyre szabad
szombaton vállalkoztak. Délután 3 órára
a fúrótorony valamennyi részegysége –
köztük a 26 tonnás MAREP-szivattyú –
az új helyén volt. Másnap, vasárnap
egy másik csapat egy újabb fúróberendezést
szállított át a kijelölt pontra.

Földgázkitörés. A hulladékgázokat égetik a fáklyán.
Hűtőtartályok, acélszegek. Testek a máglyán.

A szállítási üzemegység brigádjai életében
ennek a két napnak különösen nagy a
jelentősége és az értéke. Ezzel csatlakoztak
ugyanis egyebek között a mecseki szén-
bányászat 200. évfordulója tiszteletére
meghirdetett munkaversenyhez. Az önként
vállalt munka sikeres elvégzése egyik jele
annak, hogy a szállítási üzemegységben
megújulóban van a munkaverseny-mozgalom,
és a szomorú eset utáni megtorpanás
lassan a múlté lesz.

Sáreső volt. Az égből potyogott a sár.
„Menjél már, Sanyi, a váltókocsi vár.”

(Megjelentek az Alföld 2019. januári, Halál tematikájú számában.)

Borítókép forrása/source of cover: Pxhere.com

Pál Sándor Attila

szerző: Pál Sándor Attila
honlap e-mail
Pál Sándor Attila 1989-ben született Szankon. Első kötete, a Pontozó 2013-ban jelent meg a JAK-füzetek sorozatban, második könyve, a Düvő pedig 2017-ben a Magvetőnél. A Forrás folyóirat szerkesztője.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések