Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány – Nemzetközi népmesék mai gyerekeknek, Herbszt László illusztrációival (Móra)
Egy mesegyűjtemény mindig attól lesz különleges, ha különleges mesék állnak benne. És a mesék nem csak attól különlegesek, ha kivételesen hőseik döntő többségben nők vagy lányok, ráadásul nagyon különböző lányok. „Unalmas lenne a világ, ha mindenki csak azokat a meséket tudná értékelni, amiknek a hőseiben magára ismer.” – olvashatjuk az utószóban, és 38 mese között valóban nagyon széles palettán szerepelnek hősök. És a viszonyok is eltérnek a gyerekeknek átírt népmesékben megszokottól: „férfiak és a nők kapcsolata sokkal árnyaltabb a ’ki ment meg kicsodát’ kérdésénél”.
Zalka Csenge Virág A kalóz királylány című kötetét megelőzően már közölt egy magyar népmesékből válogatott gyűjteményt, amelynek köszönhetően idén elnyerte az Év Gyerekkönyv Írója díjat. A szintén a Móra Könyvkiadónál megjelent második kötet így a Ribizli a világ végén folytatásának vagy párjának tekinthető. Egyik mesegyűjtemény sem néprajzi gyűjtések szöveghű darabjait tartalmazza. Mindegyik mese átirat, a nemzetközi mesék gyűjteményében többnyire más nyelvekből fordítva, gyakran több verzióból összegyúrva. A népmeséknek a szóbeliségben ismerni véljük közlekedési útvonalait, a nemzetközi mesekincs a fordításokban közlekedik sajátos módon az írásbeliségben. A gyűjtemény darabjai főleg angol nyelvű gyűjteményekből származnak, esetenként spanyol, olasz vagy magyar nyelvű kötetekből. Ám A kalóz királylány gyűjteményes meséi nem szorítkoznak sem arra, hogy már általunk is, az európai mesekincsből ismert történeteket sorakoztassanak fel, sem nem törekszenek arra, hogy kizárólag különleges meséinek tárháza legyen. Mindenféle mese szerepel, ismerős és egészen ismeretlen. Mindegyik esetében az újramondás, a távoli kultúrákkal való találkozás izgalmas. A gyűjtemény tematikus, égtáji, földrészenkénti vagy egyéb kritériumok helyett olyan meséket válogat egy kötetbe, amelyek Zalka Csenge Virág kedvenc meséi közül valók. A személyes indíttatású válogatás egyrészt magán viseli a mesemondóként is fellépő Zalka Csenge keze nyomát, amennyiben szabadon, saját nyelvezetén meséli újra a történeteket, másrészt mivel neki magának általában a „feminista” meséken akad meg a szeme, jórészt sok és sokféle női főszereplőt felvonultató mesék, legendák és mítoszok szerepelnek benne.
A kötet első meséje Anait királynőről szól, aki igen praktikus cselekedeteket hajt végre. Nem csak megmenti a királyfit azzal, hogy nem ad neki a jéghideg kútvízből, amitől az azonnal megfázna, de azzal is, hogy megtanítja szőni. A szövés egyrészt hagyományosan női foglalatosság, másrészt nyilvánvaló kapcsolat fűzi a meséléshez, meseszövéshez. Azaz Anait olyan egyáltalán nem királyi feladatot bíz újdonsült férjére, amely eleve a sorsok, történetek szövésére utal. A kísérő illusztrációk ennek megfelelően rendre szövetszerűek; Anait királyné örmény meséjéhez egy örmény szőnyeg mintázatát megidéző kép társul – kerettel, geometrikus mintákkal, az örmény szőnyegek színvilágával. Az egyoldalas illusztrációk a kötetben végig megtartják ezt a szőnyegszerűséget: minden további kép egy szőttesszerű keretben látható, és a kapcsolódó mesék hőseinek portréit ábrázolja. A Joseph Binder-díjas Herbszt László az egész oldalas illusztrációk mellé apróbb képeket is elhelyezett itt-ott a mesék végére, ezek is elsősorban a mesealakokat ábrázolják. A legkisebb vizuális elem a fejezetek címe alatt található emblémaszerű ábrák sora, mindegyik más és más, ahogyan a mesék is különbözőek. A különféle ábrák mégis rendkívül egységes hatást keltenek a stílus, a színvilág és a portréelemek megléte miatt, valamint az illusztrációkon látható textúrának köszönhetően: a keretek és a szőttesekben futó szálakat idéző felületek visszatérően idézik meg a szőnyegek mintázatát.
A borítón magát a kalóz királylányt látjuk, és valóban: sok mese hőstetteit lányok viszik véghez – ahogyan ez a Ribizli a világ végén című kötetről is elmondható. Margaret, az óriásölő kénytelen maga megküzdeni az óriással, mivel testvére elalszik. Egy görög mesében a lány választ férjet magának, egy japán mesében az anyókának esze ágában sincs megijedni az alvilági oniktól, vagyis szörnyektől és démonoktól. Mégsem a bátorsága menti meg, hanem az, ahogyan nevetésre ingerli suta mozdulataival az őt üldöző onikat. A rövidke skót balladából mesévé alakított Táncversenyben minden férfi alulmarad a táncban. Szól mese arról, hogy tévesen szöktetnek meg lányt, találunk a megszokottól eltérő Hamupipőke-változatot, legendaszerű történetet, a borsószem királykisasszony svéd verzióját vagy a népi változatokból újramondott Küklopsz-mesét. A fekete bográccsal a fején közlekedő lányt pedig nyilván nem a szépsége miatt veszik feleségül.
Malei utazása zárja a kötetet. Ebben a Kínából származó történetben a napot kell elhozni a sötétség földjére. Egy fiatal, várandós lány indul útnak, hiszen ha ő nem is, majd megszületendő gyermeke célba fog érni. Az út rendkívül hosszú. A mesében szereplő útleírás, az útközben megszülető és felnövekvő gyermek alakja, a megöregedő anya mitikus távlatokat nyit a zárásban. Hatalmas erő és méltóság fedezhető föl ebben a vándorlásban, ahol egy percre sem tévesztik a célt szem elől. De nézzünk még egy pár mesét a kötetből! A címadó mese egy zsidó történetre alapul, amelyben az egyszerre születő két gyermek, egy császár fia és egy király lánya egymásnak ígértetnek, majd szüleik elfelejtik az ígéretet. Később találkoznak ugyan, de hamar különböző irányokba sodorja őket a sors. A mesében a királylány kalandjait követjük végig: beáll kalózlánynak, majd ebben a minőségében, férfinek öltözve egy csalafinta kérés nyomán találja meg a kedvesét, és annak rendje és módja szerint meg is menti. A kötet telis tele van olyan, a világ minden tájáról megidézett hősnőkkel, akik nem csak kalandoznak, de útjuk során megleckéztetnek vagy egyenesen megmentenek férfiakat, netán ők maguk választanak férjet. Ezért felülvizsgálhatjuk azt a kérdést, valóban félreteszik-e ezek a mesék a ’ki ment meg kicsodát’ problematikáját. A gyűjtemény szerint inkább arról van szó, hogy egy finom eltolással megcserélődnek a szerepek, és a mesebeli lányok furfanggal, csalafintasággal, tekervényes észjárással és bátorsággal keresik meg szerelmeiket, hódítják meg erős férfiak szívét, oldják meg a nehéz helyzeteket. Honnan szerzik az erejüket ezek a hősnők? Az indiai mesében Szoma egy szent fügefát jár körbe azért, hogy újra erejének birtokába kerüljön. Néha ez nem megy egyik pillanatról a másikra. „Sok időbe és keringélésbe telt, de Szomának végül visszatért az elajándékozott varázsereje.” Ezért akár azt is kiolvashatjuk az indiai meséből, hogy a kitartás és a hit, amivel újra és újra körbejárjuk saját erőforrásainkat, képessé tesz arra, hogy ne csak varázserőhöz jussunk, hanem ezt az erőt mások javára fordítsuk. Ha pedig elfogy, újrakezdhetjük a gyakorlatozást, amellyel szert teszünk arra, amivel másoknak újra segíthetünk. A kötetben olyan történet is szerepel, amely kizárólag a gyakorlatozásban rejlő erőről szól: a perzsa mesében Fitnát, az udvarhölgyet, a tánc és zene mesterét elkergetik az udvartól. Megélhetéséhez egy borjút vásárol, amit hatvan lépcsőfokon kell mindennap hazavinnie. Mire évek múlva újra találkozik az őt elkergető királlyal, a borjú méretes ökörré nő, Fitna azonban pehelyként kapja vállára. Ő nem a varázslat miatt, hanem a hétköznapi gyakorlásban erősödött meg. A hétköznapi gyakorlatozás pedig vonatkozhat akár a mesékre is – furfangos, bátor, varázserejű vagy módszeresen kitartó hősnőkről olvasni rendszeresen, történeteket hallgatni róluk, ötleteket adhat ahhoz, hogyan válasszunk magunknak régről ismert, de újszerűnek ható stratégiákat.
Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány – Nemzetközi népmesék mai gyerekeknek; Herbszt László illusztrációival, Móra Könyvkiadó, 2020.
Hozzászólások