Forrás, 2022/1.
A Forrás folyóirat 2022-ben megjelent első száma nemcsak az évszám tekintetében hozott változást, hanem a lap 2000 óta ismert arculatában is megújulás tapasztalható e januári kiadás esetén. A borítón megtalálható Milorad Ksrtić Szerelmes festő című képe, a lap utolsó harmadában pedig további alkotások kaptak helyet ugyancsak Krstićtől. Ezekről a „kettős portrékról” értekezik Kurdy Fehér János Mnémoszüné hűtőgépe című írásában, amely közvetlenül a képanyag előtt helyezkedik el, és amely bemutatja az alkotások értelmezhetőségének több lehetőségét. Ez kifejezetten fontos lehet azon laikus befogadók számára, akik a képzőművészet puszta esztétikai tapasztalatán túl nem feltétlenül jutnak el az értelmezés mélyebb rétegei felé.
Bár a folyóiratban nem szerepelnek konkrét rovatok, az egymást követő írások kisebb-nagyobb mértékben mégis mutatnak tematikus kapcsolatot egymás között, ez a sajátosság ugyanakkor nem olyan mértékű szervező erő, amely valódi blokkokra osztaná a lapot. Ez alól talán egyedül a folyóirat első része képez kivételt, amely egységesen Buda Ferenc írásaira és személyére összpontosít. A szakaszban szereplő Buda Ferenc-verseket Pál Sándor Attila és a költő közvetlen és személyes beszélgetése követi, amely nemcsak az adott életrajz szempontjából érdekes, hanem általában kortörténeti perspektívából is. Lapis József a Lennék kisgyermek című verset elemző írásában a létösszegzés kifejezéssel vezeti be a vizsgált verset tartalmazó kötet jellemzését, ez a fogalom pedig tulajdonképpen a folyóirat ezen szakaszára átfogóan is érvényes lehet, hiszen a költő életét tárgyaló beszélgetés, a folyóirat elején található három vers, valamint az ezek után álló két, Buda Ferencnek címzett írás Lövétei Lázár Lászlótól egyaránt a költő létének összegzéséből kiragadott pontok bemutatásaként képes hatni.
A szövegek közti tematikus összetartozás, némiképp távolabbról értelmezve, de jelen van a Buda Ferencet körüljáró szakasz után is: Zelei Miklós A prognózis című prózája és Győri Miklós Gyerecske a temetőben, Híján a halálnak és Ágyam végében az ágyad című versei egyaránt a halál és a test pusztulását tárgyalják.
Harag Anita prózája egy félresiklott kapcsolatot mutat be, amelyben az aprólékosan kidolgozott érzékelésábrázolás, valamint a narráció által bontakozik ki a megjeleníteni kívánt meg nem értés. A hétköznapi szituáció – egy nő és egy férfi sikertelen kapcsolata – mögött a közvetlenség és közvetettség kettősének folyamatos váltakozása mutatkozik meg, amelyben paradox módon a személyes jelenlét okozza a közvetettséget, a személyek közötti hozzáférhetetlenséget, míg a képzelet és a virtualitás az átélést és közelséget.
Branczeiz Anna A szégyen retorikája című tanulmányában vizsgálja és értelmezi újra József Attila A bűn című versét. Az alapos elemzés a vers három megjelent változatában veti össze a lírai én megnyilatkozásai, szóhasználata által a bűnösség (hiányából) adódó identitásválság megjelenését, amely az elemzés szerint a szégyenérzetben manifesztálódik. A tanulmány után egy a Nemes Nagy Ágnes 100. születésnapja alkalmából íródott esszé következik: Ferencz Mónika írása a női irodalom kérdését járja körül, amely megközelítéshez többek között Nemes Nagy Ágnestől származó megnyilatkozásokat is felhasznál. „Az irodalom – irodalom”, idézi Ferencz Mónika Nemes Nagy egyik megszólalását a női irodalom megkülönböztetésének kérdéséről, majd néhány bekezdéssel később a szerző a társadalmi nemek szereotípiáinak felbomlásáról ír, ezzel gyakorlatilag megerősítve Nemes Nagy állítását bizonyos társadalmi aspektus felől is. Mindezek által felmerülhet a kérdés, hogy egy a Nemes Nagy Ágnes tiszteletére írott szöveg miért éppen egy olyan megközelítésből íródott, amely maga a költő szerint is irreleváns, és amely az esszé szerzője szerint is bizonyos szempontból meghaladott kérdés.
A magyar irodalomtörténet tágabb-szűkebb köréhez tartozó írások, valamint a fentebb már említett képzőművészeti alkotások után a folyóirat három olyan darabbal zárul, amelyek a Forrás folyóirat szociográfiai aspektusának felelnek meg a leginkább: Gömöri György öt pillanatképben ragadja meg saját, személyes emlékeit Bóka Lászlóról, Kiss Gy. Csaba pedig a horvát-magyar irodalom befogadásáról nyújt történeti áttekintést. A lap zárótanulmánya, Jódal Rózsa Egy hatást kereső művészettörténész című szövege pedig Kiss írásával kapcsolatot teremtve Virág Zoltán Nyelvi mozaikok és kulturális rezonanciák című legújabb kötetét mutatja be, amelyben – ahogy a szerző írja – megmutatkozik a „velünk élő népek, nemzetek és sorsuknak az irodalomban való lecsapódásai, megörökítései, valamint az egymásra való kölcsönhatásuk”.
Forrás, Szépirodalom, Szociográfia, Művészet. 54. évf. 2022/1.
Hozzászólások