Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Nagy István néven látta meg a napvilágot Felsőiszkázon, parasztcsalád gyermekeként. Fiatalon tanúja volt, ahogy a magyar lírában teret nyert az a folklórból kiinduló, modern jegyekkel szintetizált verseszmény, melynek kánoni rangra emelésében nagy szerepet játszott tizenhárom évvel idősebb testvére, Nagy László is. A népi érzület, a látomásos hevület kevesebb pátosszal, szemlélődőbb attitűddel, elégikusabb hangon ölt formát…
Tovább
A négykezesként James Joyce Kamarazenéjét (1958), önállóan pedig Dylan Thomasnak Az író arcképe kölyökkutya korából (1959) című önéletrajzi novellafüzérét már az 50-es években lefordító Gergely Ágnes költőként valamivel később, harmincévesen debütált. Az Ajtófélfámon jel vagy (1963) értékeire – „ökonomikus szigorral válogatott” voltára, formai érzékenységére, dialogicitására – egy, az Alföldben közölt kritika is rámutatott (Maros László,…
Tovább
Takács Zsuzsával Áfra János beszélget Áfra János: A korai Ady-impulzusok után – és azokat jócskán fölülmúlva – Pilinszky líranyelve és gondolkodásmódja gyakorolta Önre a legnagyobb hatást a 20. századi magyar költészetből. Az a tény, hogy gimnazista korában egy házban laktak, befolyásolta-e a költészethez való viszonya alakulását? Visszagondolva puszta koincidenciának tűnik, vagy inkább az isteni gondviselés…
Tovább