Topolyán, az akkor még létező Jugoszláviában született, de már Szerbiában nőtt fel. Általános iskoláit a szülővárosában, a középiskolát Szabadkán végezte, és egyetemista korától él Budapesten. Pszichológus, drámaíró és költő – a történelmi és családi örökség összefonódásának, a rendezetlen múlt felfejthetőségének kérdései lüktetnek verseiben. Irodalmi munkássága rendre visszatér a pszichológiai szempontból is fontos problémákhoz, az idegenség…
TovábbÁfra János
Laudáció Ágh István Alföld-díjához
Nagy István néven látta meg a napvilágot Felsőiszkázon, parasztcsalád gyermekeként. Fiatalon tanúja volt, ahogy a magyar lírában teret nyert az a folklórból kiinduló, modern jegyekkel szintetizált verseszmény, melynek kánoni rangra emelésében nagy szerepet játszott tizenhárom évvel idősebb testvére, Nagy László is. A népi érzület, a látomásos hevület kevesebb pátosszal, szemlélődőbb attitűddel, elégikusabb hangon ölt formát…
TovábbLaudáció Gergely Ágnes Alföld-díjához
A négykezesként James Joyce Kamarazenéjét (1958), önállóan pedig Dylan Thomasnak Az író arcképe kölyökkutya korából (1959) című önéletrajzi novellafüzérét már az 50-es években lefordító Gergely Ágnes költőként valamivel később, harmincévesen debütált. Az Ajtófélfámon jel vagy (1963) értékeire – „ökonomikus szigorral válogatott” voltára, formai érzékenységére, dialogicitására – egy, az Alföldben közölt kritika is rámutatott (Maros László,…
TovábbAz örök jelen
Takács Zsuzsával Áfra János beszélget Áfra János: A korai Ady-impulzusok után – és azokat jócskán fölülmúlva – Pilinszky líranyelve és gondolkodásmódja gyakorolta Önre a legnagyobb hatást a 20. századi magyar költészetből. Az a tény, hogy gimnazista korában egy házban laktak, befolyásolta-e a költészethez való viszonya alakulását? Visszagondolva puszta koincidenciának tűnik, vagy inkább az isteni gondviselés…
Tovább



