Kürti László versei

ezotéria tudtuk, hogy egyszer véget ér, tervezgettük.vagyis nem tervezgettük, de erősödtünk,ha bejön a nagy szakításpróba, elporolbennünket az élet, akkor majd legyenhozzá erő, bátorság egymást végleg elengedni.nem ürügyek kellettek, nem egy vétlen hiba,vagy ostoba hazugságon kapni a másikat.nem is egy hétvégi nagytakarítás. régen mindenkönnyű volt, kivitted porolni a szőnyeget,ha szakadt, kidobtad, vagy bevágtad a kutyaalá. vettél…

Tovább
Kürti László versei

new age öltözködési tippeket olvasolneten, pedig temetésre készülsz.a halottnak új ing, új öltöny,néhány személyes ékszer.neked meg jó lesz, amibenaz anyádén voltál. akkor istél volt, emlékszel? bokáigálltunk a hóban, még össze-tartott a család, tapadt a hó.hatalmas hógolyókat kellettvolna görgetnünk, ott a sír-kertben. emberibb lett volna,de összetartozva sirattuk így is,nem úgy, mint fogunk az öregén,az idein, latyakos…

Tovább
Kürti László versei

panorámatelek azt a ruhát vettem neked, amin az aranycsíkoktekergőztek. az örökkévalóságnak szeretünk,de mint az ünnepélyes, emelkedett pillanatok,feslenek, kopnak, málnak le rólunk, kikanyarognakalólunk, akár a boldog útjaink. pattan a csat,lehúzom rólad a blúzt, meztelenül a kopott szőnyegenegymásra emlékezünk. sírunk, félni már nincs mitől.majd fested magadra újra – szemspirál, rúzs, zöldes,kaméleonszínű szemhéj – életünk egykori kontúrjait. ékszerek,…

Tovább
Kürti László versei

gyűjtemény volt egy képeslapgyűjteményem, azokról a bikinis csajokról, a kilencvenes években, akiknek mára egész biztosan lepergett fenekükről a tengerhomok. kitolt dombok az ég felé, pálmafás délelők, árnyéktalan élmény, nyári tenger, félrecsúszott kísérlet volt kitalálni, hogy melyik csípő, boltos medence milyen lelki alkattal tud csak beteljesülni igazán. látogatók, finnyás kóstolgatók vagyunk mi csak ezen a partvidéken.…

Tovább
Kürti László versei

diogenész és az idea a délelőtti fájdalom oszlik, akár a dög. szűk utca népe hallgatag, egy koldus felröhög. bűzlő tetem, mint napsütés, csordul a sárga genny. rozsdát szitál a bűntudat a bádoglelkeden. a vásárcsarnok oldalán kis patkány ténfereg, kongó szerdai délelőtt, megduzzadt kék erek. koldusod ősz, zsíros haját magadban áztatod. rongyai közt melengeti az esti…

Tovább