Nyirán Ferenc versei

Jugó Az alagsori étteremben stílszerűenpincepörköltet rendelsz. Piros,ütött-kopott zománcos lábasbankapod. Tőled délre ötszáz kilométerreeközben orvlövészek gyilkoljákaz utcára merészkedőket. Nőkvagy gyerekek, mindegy. Már csak ők maradtak a hegyekközött megbúvó városban.Meg az öregek, a semmirevalók. Bíborbanszületett Konstantincsontjai csörögnek a gránáttűzben. Ízlik a pörkölt, a ropogós kenyérhéj.Lágy belével kitunkolod a szaftot. Igen, fizethetsz kártyával. Előhúzolegy makk tízest. Viccesnek gondolodmagad.…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

Tudatom, jól vagyok Itt süt a Nap, színes, őszi falevelek hullanak vállamra. Ahol most élek, erdei vadak a társaim. Fát vágok téli tüzelőnek, gyümölcsökkel táplálkozom. Kávét főzök, töltök neked is. Beszélek hozzád az egyedüllétben, sorolom, amiket nem hallgattál meg. Tudatom, jól vagyok. Egy utolsó rönköt dobok a tűzre. Elhagyod a várost Megérkezvén a nagyvárosba rögtön…

Tovább