Oláh András versei

fonákságaink csak az éjszakákat tartod fönn nekemszigorú számadásban – így van ezmióta elbillent szívünkben a merőleges –emlékszem: lábaid magad alá húzvagubbasztottál a fotelbena kandallóban száraz fahasáb ropogottvártam hogy megtörd a csöndetközben a számokat soroltam némán– kilencvennégyig jutottam: lám másfélpercnyi hallgatásban elfért az életünk –kilenc és négy… fogócskáznak velünka számok… csupa féltés vagyunk– megbuktunk mégis –…

Tovább