„Lovag Dulcinea életének krónikása”

Kemény István: Állástalan táncos. Válogatott versek és válaszok Hegyi Katalin kérdéseire Komoly fejtörésre adhat alkalmat, ha a Kemény István ötven- és hatvanéves születésnapja alkalmából kiadott kötetek táncosnőjét és táncosát próbáljuk valamilyen módon a kerek évfordulókhoz kapcsolni. S szintén némileg erőltetettnek tűnne az állástalan jelzőből is kiindulni e könyvek esetében, bár a költőség megközelíthető bejelentett munkaviszony…

Tovább
Admirare necesse est

Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról Szinte nincs is mit csodálkozni azon, hogy Szvoren Edina szövegei ismét és e kötet kapcsán még inkább megdolgoztatják a befogadót. A komoly munka, ami persze időnként móka és kacagás, már az első szöveggel (szövegben) elkezdődik. Mozgósításom rögtön a második oldalon kezdődött, amikor azon kaptam magam, hogy próbálom felvenni és utánozni…

Tovább
Akárkik a Dóm téren

Jenei László: Bódultak Jenei László legutóbbi regénye internacionális bódulat. Nemzetközi, mert a mű hátterét a nagypolitika eseményei, az ideológiák tettekig fajuló akciói adják: ezekre épül a cselekmény, ezek motiválják, mozgatják a szereplőket, vagy legalábbis alapos ürügyül szolgálnak az 1936 nyarán játszódó regényben. Nemzetközi a szereplők mezőnye is: francia Yves, a baloldali nyelvtanár; algériai francia Simone,…

Tovább
Vénuszdomb

Bódi Katalin: Éva születése Az Éva születése nem egyszerű születéstörténet, inkább újjászületés. Abban az értelemben, hogy szerzője egy már élő, előttünk álló (heverő) festészeti, ikonográfiai „teremtmény” újraértelmezésére vállalkozik. A 20. század végének, 21. század elejének más értelmezőihez hasonlóan a cultural és gender studies, az új antropológiai nézőpontok és a visual turn újabb elméleti belátásaival felfegyverkezve…

Tovább
Kerberiáda

Kerber Balázs: Conquest A 2014-es csellengő, ténfergő Alszom rendszertelenül közérzeti hely(zet)versei után sokkal nagyobb terekben hasítunk Kerber Balázs új kötetében. A kortárs lírában népszerűnek nevezhető konceptkötet kifejezetten léptéket, sőt közeget, univerzumot váltott az elsőhöz képest. És ezt a szemléleti ugrást Kerber versnyelve is „kénytelen volt” követni. Tehát egy merőben eltérő, az eddigiekhez képest új stratégia,…

Tovább
Egyetemes reménytan

Alfa. Takács Zsuzsánál azonban a vég van a kezdeteknél, ami az Összegyűjtött és új versek alcímmel megjelent kötetet illeti. Tehát – a teljesen érthető szerzői-szerkesztői döntés következtében – a könyv elejére kerültek az életmű legfrissebb da­rabjai a máskülönben időrendet tartó és időmegjelölésekkel ellátott gyűjte­mény­ben. Erre az elrendezésre azért érdemes felfigyelni, mert a három ciklusba rendezett…

Tovább
„Kedves V.!”

Kilenc év anyagát, verseit rendezte kötetbe a szerző Nevezd csak szeretetnek című könyvében, amelynek címe – bár nem Visky javaslata volt, ahogy egy interjúból ki­derül – nyitottságával, viszonylagosságával, megengedő gesztusával csalogat és párbeszédre invitál. Bátor cím, mivel nem fél a szeretet elkoptatott és veszélyes sza­vát a könyv élére tenni, mi több, a szövegek a későbbiekben…

Tovább
Élfények és derítőlapok

Részletek. Szeretném a részletekkel kezdeni. És befejezni is majd a részletekkel fo­gom. Nem is merészkedhetek ennél tovább. Úgy gondolom, Nádas Péter tekintélyes memoárját a két, barna kötéstáblába fogott tömb és a tagolatlan, gigantikus szö­vegfolyam ellenére is az eljárások, közelítésmódok sokasága, a reprezentációs mó­dok sokfélesége, a részek, rétegek egymás mellé, egymásra, egymásba helyezése szervezi. Ezek a…

Tovább
„Nem olyan könnyű letenni se”

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…

Tovább
„Ki szórta szét ki szórta szét”

Ha halomba hordanánk Tolnai tárgyait, jól megnézett, kifigyelt, széttapogatott vi­lág­darabjait, a karfioltól a kályhakönyökcsőig, a ciklámenceruzától az ecetgyár ké­mény­éig, beleértve a péppé sodort fonáldarabot és a bácskai földutak rögtaréjait is, és ha mindezeket, most már mint szavakat számtalanszor kimondanánk, s mint ő, ízlelgetnénk, ismételgetnénk a hangsúlyozás, nyomatékosítás, funkciógyakorlás örö­mével, könnyen támadhatna az az érzésünk, hogy…

Tovább
A szívben az aggodalom

„Olyan gyerekek vagyunk.” – ezzel az ártatlan mondattal kezdődnek Gyarmati Fan­ni naplóbejegyzései 1935 februárjában, amelyek hol napi rendszerességgel, hol ki­sebb-nagyobb kihagyásokkal, heti vagy még ritkább, egy-egy időszakra visszatekintő összefoglalásokkal tizenegy éven át íródtak, s végül az 1946. szeptember 9-i be­jegyzéssel, immár egyes szám első személyben ily módon zárultak: „Belefojtom magam egy jelentéktelen, szellemeskedő Paul Morand-regénybe,…

Tovább