Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Peer Krisztián: Más tolla; Vida Kamilla: Ez a kiadó társadalmi szerepet vállal Vida Kamilla és Peer Krisztián költeménye között felszíni hasonlóságok, mélységbeli különbségek, felszíni különbségek és mélységbeli hasonlóságok egyaránt vannak. Azonban hogy egy-egy jelenséget hová is kellene sorolnunk ezek közül, arról már nem olyan egyszerű dönteni. A „fasz” szó szerepeltetését például hajlamosak lennénk pusztán felszíni…
Tovább
Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe „a szerelmi költészet megújítására nem vállalkozom”Györe Balázs: A becenév A személyesség témáját előtérbe helyező lírájával Purosz Leonidasz azokhoz a költészetekhez kapcsolódik, amelyek az identitás és a megszólalás lehetőségeire kérdeznek rá, ugyanakkor ezektől a személyes költészetektől el is kíván távolodni második kötetében. Mintha ezt a feladatot jelölné ki az…
Tovább
Tölt A Pokol Tornásza biccentésre vár – mutatványszámba megy, ahogy az idő telik, nem úgy a felespohár. A Pokol Tornásza lassan tölt, és ha végzett, sem leszek elégedett. Hát fél ember vagyok én? Lassítsak a tempón? Templom a testem, hogy unatkozzam? Körtelikőr, ördögi kör. Hitler is emlős állat. A Windows folytatása más eszközökkel. A…
Tovább
Létezik az a kicsit édeskés közhely, hogy az ember sosem felejti el az elsőt. Nos, Simon Márton Dalok a magasföldszintről című 2010-es debütáló kötete volt az első kortárs verseskötet, amelyért besétáltam a könyvesboltba, és saját pénzemből, gondolom, a nem kifejezetten busás egyetemi ösztöndíjamból megvettem. De nem csak emiatt emlékezetes ez a kötet. Annak a mindenekelőtt…
Tovább
Gyerekkoromban a nagymamám lakásának nagyszobájában, a fő helyen álló, de már ritkán használt íróasztalon néhány fotó és egy régi, íves alakú tintaitató mellett feküdt egy papírvágó kés. Mindig megnéztem, különös jószág, már az is furcsa volt, hogy fából készült a pengéje, és hát mit is lehet vele kezdeni? Levelet felnyitni, persze, de azt otthon meglehetősen…
Tovább