Peer Krisztián versei

Tölt

A Pokol Tornásza
biccentésre vár –
mutatványszámba megy,
ahogy az idő telik,
nem úgy a felespohár.
A Pokol Tornásza lassan tölt,
és ha végzett, sem leszek elégedett.
Hát fél ember vagyok én?
Lassítsak a tempón?
Templom a testem, hogy unatkozzam?
Körtelikőr, ördögi kör.
Hitler is emlős állat.
A Windows folytatása más eszközökkel.

 

A büfékocsiban

Ha létezik tájszólás,
tájgondolkodásnak is lennie kell.
Ez már népléleki lépték,
hahó, lakitelkiek!
Át nem lépném semmi pénzért a Tisza vonalát.
Püspökladányig vettem jegyet,
ámde Debrecenig megyek:
szaporodik a jegenyéken a nejlon,
a tehetség és a reménytelenség.
Ladány után jön a kaller –
hallom, szíköly vagy testvér!
Felismertelek – szeressél!
Letagadja, kár vitázni.
Lárifári, kikacsint az acsitári.

 

Az ősz megáll

Oly szép az őszben minden ellenvélemény:
árokparti törpegerbera, szökevény szobanövény.
Kortalan bölcs!
Vagy csak egy korcs
napraforgó?
Ne vigyük haza?
Elég egy fotó?
Vázánkban majd úgyis újraéled –
leszakítsuk emléknek?
Hogy mentsük meg, kiássuk?
Ettől leszünk mi mások.
Ez elszáradt, rohadjon meg!
Otthon úgyis csak porfogó
a szóban forgó napraforgó.
Harminconéves konyakosmeggy.
Hungarocell Apolló-torzó.

 

Anyagi bizonytalanság

A szerelmes férfi, ha szegény,
nem tud nem gondolni a bűnre.
A szegény lány sem fiatal igazán,
és gondjai józanságában
olyan, mint egy férfi.

 

Falvédő

Mintha csak parancsra tenné, oly tapasztalatlan:
füstölgő zsírba híg palacsinta placcsan –
a rossz anyagból készült feleség
nem tesz délben ebédet eléd.
Kiéheztet és átnevel,
darálthúsba bélsárt kever,
a fasírtba belesír.
Amúgy kellemes.

(Borítókép: 74nullanulla.hu)

(Megjelent az Alföld 2019/3-as számában.)

 

Hozzászólások