Nagy Kata versei

Kellékvers

Az írás nem társas műfaj.

Dolgok, amiket írás helyett csinálok,
amikor nem vagy itthon:

Kiengedem a fürdővizet.

Nézem, ahogy megtelik a kád.

Felveszem a kedvenc ingedet,
a cserszömörce fantázianevűt.

Nyitogatom a hűtő ajtaját.
A víz kihűl.

Később felpróbálom a menyasszonyi
ruhámat, a fátylat, amiről nem is tudsz,
végül a gyűrűt.

Eltervezem, miket fogok kérdezni tőled,
ha bebújsz majd mellém. Megvárom, hogy félálomba
merülj.

Emlékszel Velencére?

Emlékszel Lisszabonra?

Emlékszel a Vénuszra, felszínén
az embertelen forróságra,
a mi vörösiszap-katasztrófánkra?
Abban a prehistorikus porban fogant
a szerelem. Lemosni sose tudjuk.

Ruhástul ülök a kádban.

 

Éjszaka, egyedül

Örvénylik nélküled az éj,
kedves festményünkről kiront
az éhes tenger. Démonok ütvefúrója eléri
házunk talpazatát.
Beomlik alattam az álmom,

Porzik a mező, futok mint a tűz,
téged kereslek az üszkös sás közt,
viszem a kis ékszerdobozt, melyben a karikagyűrűk
ígérete pihen, de olvad az arany, felforr
a tenger gyomorsava.

Végre hazaérsz. Bőröd balzsama enyhít
az égésnyomokon, lélegzésedtől szilárd lesz az arany,
ázsiás tekinteted visszatereli az éjt, a tengert, az örvényt
a keretbe, mert a nappali fény szövetségese vagy,
törhetetlen lámpás.

(Megjelentek az Alföld 2018. decemberi számában.)

Borítókép forrása: Wikipedia

Hozzászólások