Tükör
Fogkrémet kenek az arcomra,
borotválkozom, mint apa. Csak én fésűvel.
Fésülnek, húzzák a hajam.
Papa könyörög, induljunk,
vár az iskola. Húzom – Donald kacsás
rágógumi – az időt.
Fogom a kezét. Piac utca,
vörös függöny, fekete-fehér tévé.
Kikapcsolt, sötét üvegén figyelem,
ahogy állok a lakásban.
Kávéskanálban görbülő arcom,
a felnőttek beszédét hallgatom.
Játékbolt kirakatának üvegén
egy GI JOE és egy templomköz.
Játékból kút mélyére köpök
Toroczkay nagymamánál.
Belenézek az ő fürdőszobatükrébe is.
Tíz éve nem nézett senki abba a tükörbe.
Az egyik szekrényben találok kézápoló krémet.
Mamát vajon ki ápolhatja most?
Elképzelem a tükrében, hogy nem vagyok.
Vagy mikor apa tükörbe néz minden második héten
hányás után, eszébe jut a folytatás? Eszébe
jutottam valaha ilyenkor? Eszébe jutott
a pék boltjának ajtaján keletkező tükörben anya?
Elképzelem, hogy anya vagyok, aki iskolába menet
rápillant saját magára. Haját igazgatja.
Vajon kire akar hasonlítani? Talán csak saját magára.
Végül mindenki saját magára szeretne hasonlítani.
(Megjelent az Alföld 2018. decemberi számában.)
Borítókép/cover: Pxhere
Hozzászólások