Ajtónk fölött
A márciusi havazás reggelén ablakunk alatt tipeg,
szóra nyitja sárga csőrét: üres a madáretető.
Eddig kenderike, fekete rigó, énekes rigó, fakopáncs,
széncinege, barátposzáta, citromsármány, csicsörke,
tengelic, kerti geze, füstifecske mutatta magát.
Holnap kit várhatunk?
Köszönöm, hogy reggelente kertünk harmatos füvében
gázolhatok.
Hetek óta felderítő repüléseket végez udvarunkon
egy rozsdafarkú pár; ma fészket raktak ajtónk fölött.
Örökzöldet ültetünk, ha véges is örökségünk.
Gond nélkül
Hangosan kergetőznek a fecskék, nem zavartatják magukat,
bele-beleolvasnak a kezemben tartott Kosztolányiba.
Riadtan áll a kislány, egy tapodtat se mozdul a fióka mellől
mindaddig, amíg megérkezik anyja.
Esztergálás közben tanultál legtöbbet a költészetről, amikor
még nem gondoltál versírásra; arányosan kell közelíteni
az anyaghoz, éppen annyit elvenni belőle, hogy a kés nyomán
szigorúan tekeredjen a felesleg.
Tamariskafa, japán szentfa, alpesi hanga, csíkos pántlikafű,
ezüstös pampafű, babérmeggy, csillagjázmin, tűztövis, illatos
gólyaorr, tündérvirág, tűzgyöngyvirág: rájuk vár a kert.
Ha jól sejtem, a kék palicsi váza kicsinyített másában éppen
elférnek majd hamvaim, s gond nélkül süllyednek a mélybe.
Csak az a kérdés, fiaim hogyan juttatják el a folyó közepéig.
(Borítókép: cultura.hu)
(Megjelent az Alföld 2018/12-es számában.)
Hozzászólások