Paloznak overdrive
#
Újra az úton,
pereg a film, a road movie.
A vízparton a Canned Heat játszik,
Woodstock legendái.
Csak ketten vannak a régi csapatból:
a dobos Adolfo Fito de la Parra
és Larry Taylor basszusgitáros.
A többiek új fiúk.
Nem értik a régi időket,
persze a mát sem nagyon.
On the Road Again –
Woodstock dallama.
A Canned Heat csörömpöl.
Volt virág a réten,
a búzában volt pipacs,
volt abortusz, volt fű,
meg ezer minden.
Már senki sem akarja
a világot megváltani.
#
Tolom a biciklit
a régi római úton,
Paloznakról Lovasra, hazafelé.
Huzat van, vagy csak fuvallat,
körülöttem tűsarkú cipőben
tündérek tipegnek,
ujjuk hegyén drága körömlakk.
Bugyijuk selyemből.
A hegyoldalból zene szól,
dől a lármaörvény.
Azt mondják: jazz,
szerintem semmi köze hozzá
(az más műfaj: vér és verejték).
Inkább vidámkodó funky sznoboknak:
Kool and the Gang. Pehelysúly,
majdnem a legkönnyebb súlycsoport.
Mindenki el van ájulva magától.
Muzsika száll a vízen.
A parton személyvonat zakatol.
Takarodót fújt az értelem.
Az éjszaka mélyére szörnyek vonulnak.
A tó vizén vitorlák ringnak.
Az alkonyban út tekereg.
Tolom a biciklit.
Durrdefekt.
Nincs nyomás a hátsó gumiban.
Mindenki el van ájulva,
levegő után kapkod.
#
Bachman-Turner Overdrive,
van minek örülni,
véget ért a vihar.
Elindult visszafelé az idő,
vissza egy mikronnyi fekete lyukba.
Most éppen 20:18 van,
Mindjárt megyünk tovább.
Magasabb fokozatba kapcsolunk.
Csak az idővel lesz némi probléma:
otthon hagytam a mobilomat.
A szél éppen elállt, vérszívó
denevérek indulnak lakmározni,
Bachman-Turner Overdrive.
#
Töröm magamat. Tördelem.
Baj van az idővel. Baj?
Nem, nincs semmi.
A szituáció és szövegkörnyezet
majdnem rendben,
térdig ér a búza,
csak szeletelem a sárgarépát.
Ikonikus pillanathoz értünk:
Peter Fonda az Easy Riderben
éppen eldobta karóráját.
Borítókép: pixabay.com
(Megjelent az Alföld 2019/10-es számában.)
Hozzászólások