Az idő múlékony illata
(A múlt illékony ideje)
Árkossy István képein eltűnődve
Templomba vagy álomba halandó
elveszetten lép be – később talál rá a léte
az idő egymás alatti rostáinak
valamelyikén fönnakadva Kijózanító
ébredés De előtte századok és zenék
elszáradt rétegei telnek meg vérrel és színes
olajjal Az időn átutazó vakon araszol létéért
tovább és tovább mígnem a létezés az időből
visszanyúl érte Kék nap mennyébe ember fehér
árnya zuhan fölfelé S a korona lecsorgó
fénye arannyal vonja be a homokba temetődött
piramisokat Ki az idő spirálján baktatva
reprodukálja önmagát folyton mássá válva – az
angyal fokozathoz érve könyörtelenül
megsemmisül Harcol s a gótikus ablakok
folyondárja karcsú testét páncélostól rántja
lóról a mélybe Ami szép az igaz állítja Keats
Ami szép az embernek örökre halálos
mondja az idő Ami igaz elmúlik suttogják
az öröklét reménytelen terhétől görnyedező korok
Emberáldozatok árán válnak értelmezhetővé a
forró maja templomok Kőlépcsők alján fáradt
alkimisták rázzák össze lombikjaikban
a gyáva Galilei és az otromba Napóleon csontjait
Ma ismét kilépett az ember az űrbe és visszatérése
után már semmi sem olyan mint előtte lehetett volna
A járvány feltépi a tündöklő sebekről álmodozó jelen
bőrét s láthatóvá teszi a mellkasában tátongó szörnyű
tályogokat Enola Gay bordái alatt a szíve helyén
fészkel És csak füst csak üresség és csak a szétizzott
föld pusztasága marad utána Az ember történetének
spirálja ég felé indul hogy a pokolban térjen
vissza önmagához Innen tudható hogy a fönt és a
lent csak egyetlen vanban létező irány A nincs
roppant kamrájában az örök elérhetetlenség
fényessége trónol Pompeji vastag hamuja alatt soha
nem lehetett sötét A tomboló vulkán csak kifáradása
után adhatott és őrizhet életet A bölcső koporsófája
felsír A benne heverő ember egylényegű a
pusztítással A pusztulással Az alkotás is ezekkel
egylényegű Az idő spirálján csak ismétlődés
létezik Az idő spirálján soha nincs eső Az idő spirálján
örök az eső Ázik az ember ronggyá életté történelemmé
(Megjelent az Alföld 2020/10-es számában.)
(Borítókép: Uschi Dugulin képe a Pixabay-en.)
Hozzászólások